Viszlát Norvégia!

Viszontlátásra!

Hazamegyek!

Nórijocója hazamegy!

Utolsó napom Aalesundben

Sziasztok!

Elérkeztem az utolsó előtti bejegyzéshez. A következő már csak egyszerű, rövid lesz szerintem. Időtől függ minden. Képtelen vagyok felfogni, hogy vége. Nem azért, mert gyors volt, szerintem igenis hosszú és tartalmas volt. Véleményem szerint éppen a megfelelő időtartamot töltöttem kint. Mostanra elfogytak belül a falak, amik eddig kordában tartották a honvágyat. Hú, hát nem is tudom mit szokás ilyenkor mondani összefoglalás és búcsú gyanánt. Megpróbálok addig másról írni, hogy nyerjek egy kis időt és ne csak üljek itt haszontalanul a betűk fölött.

Tegnap este nem nagyon hagytak aludni a gondolataim. Végignézegettem a félév alatt készült fényképeket. Csodálkozok, hogy sokkal kevesebb hely van a merevlemezen, mint amikor kijöttem? Hát, amennyi kép született a félév alatt nem is csodálom. Pedig mindig azt éreztem, hogy nem használom eleget a fényképezőgépet. Most azonban átnézve az összeset és ismerve az itteni látványosságokat megnyugodhatok, úgy vélem. Mindenről maradt emlékem. Igaz, rólam nem sok kép készült. Erről újfent megbizonyosodhattam. Meg most még idegesít a Luther-haj, hogy hogyan nézhettem ki így és legszívesebben törölném a képeket, de szándékosan ellenállok, mert tudom, hogy néhány év múlva már máshogy szemlélem majd az egészet. Csak a leendő gyerekeim ne lássák soha a képeket, mert kiábrándulnak az apjukból. :-D Nagyon megszerettem a világnak ezt a térségét, amit én Norvégia néven láttam. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy nem tudom milyenek lehetnek mondjuk Norvégia másik tartományai, de ha ehhez hasonlóak, ahol én vagyok, akkor elmondhatom, hogy csodálatosan szép. Felejthetetlen élmény az, hogy egyszerre találkozhattam hegyekkel, óceánnal és fjordokkal. Olyan nagyszerű volt úgy ébredni például egy augusztusi-szeptemberi reggelen, hogy széthúztam a függönyt és egyszerre láttam a zöldellő fákat, hóval borított hegycsúcsot és a fjordot.

Vagy a levegő, ha nem nagyon hideg akkor annyira jó érzéssel tölt el. Annyira friss, hogy szinte magától beletelepszik a tüdődbe. Félév alatt alig vérzett az orrom itt! Otthon meg a családtagok tanúk rá, hogy milyen sűrűn elered az orrom vére. Egyedül amit nehéz volt megszokni, az a nappalok rövidsége. Ma reggel is olyan sötétségben mentem be az iskolába reggel 9-kor, mintha este lett volna. Azért kellett még így utoljára bemennem, mert a tizenötödike óta fogyasztott áramot és mosást ki kellett fizetnem, valamint szerettem volna elbúcsúzni illendően a tanároktól is. Hazaérkezésem után Nórival beszélgettem. A kamera éppen ennyit bírt ki. Ma már nem kapcsolódott be. Talán egy jel, hogy többet nem lesz rá szükségünk! Remélem! :-)

Fél négy körül kezdtem pakolni és azt hiszem túl vagyok a nehezén. Egy bőrönd csak a könyvekkel és fél év alatt összegyűjtött, összeírogatott papírokkal van tele. De például olyan már nincs is ebben a kupacban benne, hogy a vizsgáim. Tehát tényleg nagyon le lett szűkítve. A konténer majdnem megtelt a rengeteg papírtól. :-D Utoljára akkor voltam így tele fénymásolatokkal, amikor a nyelvvizsgára készültem. Holnap még elmegyek a boltba, hogy visszaváltsam az üres ásványvizes és üdítős üvegeket. Egy 10-12 koronát még összetarhálhatok így. Majd jó lesz az Osloban töltött estekor forrócsokit vagy kakót venni. Hiú ábrándokat ugyan nem hajhászok. Tudom, hogy úgyse fut kiennyi pénz semmit a reptéren. A busz kettőkor indul a reptérre. Szép kis produkció lesz, hogy kivontassam odáig a cuccaimat. Fel leszek rétegesen öltözve, úgyhogy lehet kicsit bepippedek, mire a buszt elérem a sok cígolni való cucc miatt.

Istennek hála minden betegség és sérülés nélkül megúsztam a kintlétemet. Így betartottam azt a szavamat is, amit többen megfogadtattak velem még a búcsúkor, miszerint épségben érjek haza. Köszönettel tartozom elsősorban a Apának, Anyának és Nórinak, hogy mindvégig támogattak és a legnehezebb időkben átsegítettek a nehezségeken. Ha Apa nem vállal fel annyi anyagi áldozatot értem, akkor valószínűleg diákként sohasem jutottam volna el ide. Anya volt a lelki motor, aki mindig "felpofozott" jelképesen, hogy ne tévelyedjek el. Az én Nórim pedig kitartott végig szerelemben, hűségben és lehetővé tette, hogy ugyanott folytathatjuk az életünket, ahol abbahagytuk, abban a hitben, hogy mindketten többek lettünk önmagunkban a félév során. Nagyon hálás vagyok a Gonda családnak, hogy lehetővé tették nekem és Nórinak, hogy az ősziszünetben eltölthettünk egy nagyszerű hetet együtt. Azt gondolom, hogy az az egy hét bearanyozta az egész Norvégiában töltött félévemet. Anélkül rengeteg élménnyel és örömmel kevesebbel mennék most haza. Köszönet jár az Európai Unió Erasmus programjának, hogy megteremtette a kereteket ehhez a cserediák programhoz és ösztöndíjjal támogatott. Hálával tartozom Dombora Etelkának, aki rengeteget segített az IBS-ből a kiutazástól kezdve, a tantárgyelfogadáson át, szinte mindenben, ezzel levéve megannyi terhet a vállaimról.

Végül de nem utolsó sorban köszönet az állandó olvasóknak, akik ilyen olyan módon idetévedtek és hozzászólásokkal csökkentették a néha fellépő honvágyat illetve mosolyt csaltak az arcomra. Külön megemlítve a Gyenes családot Budapestről, kisöcséimet, Csaba öcsémet és barátnőjét, Irént, Tomi barátomat Egerből, Hajnal Dávid és Kalmár Pisti barátomat Kisérről és Ladányról, Andrási "Papa" és Kui Roland barátomat Apátiról, Gazsó és Tóth család tagjait Szigetszentmiklósról, Csákó családok Jászapátiról. Elnézést kérek, ha valaki kimaradt a felsorolásból, de perpillanat nem jutnak mások az eszembe.

Az én küldetésem itt befejeződött Norvégiával kapcsolatban. A blogot ezzel bezártnak tekintem! Holnapra még egy bejegyzést időzítettem, de azt már nem akkor fogom írni. Kellemes Karácsonyt és Boldog új évet kívánok mindenkinek! Otthon találkozunk! :-) Ha det bra Norge! Viszlát Norvégia!

Med vennlig hilsen: Joe Gazso

Szívélyes üdvözlettel: Gazsó József