Túl a nehezén

Sziasztok!

Itt az ideje az ideje, hogy újra életjelet adjak magamról, nehogy kimenjek a köztudatból, mint a csatos Bambi. Tegnap egyébként már rajtavoltam, hogy írjak a blogba, csak amikor épp a "Sziasztok" -at kezdtem gépelni, belépett Nóri, aztán elcsábultam, hogy inkább beszélgessek vele. Remélem az előző bejegyzés nem csapta ki a biztosítékot senkinél. :-) Lehet, hogy ki kellett volna írnom, mint a filmek elé, hogy a következő bejegyzés tartalmazhat egyes jeleneteket, amelyek sérthetik egyesek etikai értékítéletét. Dehát nem tehetek róla, ha ezt hozta a Mikulás, akkor ezt hozta. :-) Egyébként megmutattam Ricsinek is, aki rezzenéstelen arccal fogadta az egész képet.

Kérdeztem tőle, hogy van valami baj? Azt mondta, nem semmi baj sincs, csak neki ez már tényleg csak mesekönyv a Kakadémia című remekmű után. Izibe utána is néztem, hogy miről beszélhet és meg kellett döbbennem, hogy egy 200 oldalas könyv szofisztikált hangnemben beszél a kaki témáról. Ezrével jelentek meg szakácskönyvek, de mindeddig egyetlen könyv sem foglalkozott azzal, mi történik a táplálékkal, miután megettük. A “szar” szót ugyancsak gyakran használja a köznyelv, de vajon miből áll össze ez a matéria? Naponta világméretekben körülbelül egymilliárd kilót termel ki magából az emberiség. Werner Pieper beleásta magát ebbe a tabutémába, és döbbenetes gyűjteményt állított össze tényekből - tanulságos, hasznos és humoros olvasmányt. Egy kis ízelítő: Az ürülék, mint anyag - Miért barna és büdös? - Eltávolítás - Ki mikor és mire használja? - Ülni vagy guggolni? - A kis szarosok - a gyerekek - A pottyantós ülő és álló budi - Szaralakok galériája - Legszentebb szervünk és tisztántartása - Illemhelykróni-kákból - Kakaistenek, vallási tabuk - Úti kaki: vonaton, autópályán és a világűrben - Szar- helyzet a nagyvilágban - Az illemhelyek múzsája - Egy vécés néni emlékiratai - Popo-litika és társadalom Mindezt a könyvben fotók és kaján rajzok teszik még szemléletesebbé.

Azt is elmesélte Ricsi, hogy amikor világbajnok lett Japánban kajak négyesben, akkor kabbalának egy kis plüssmacit vitt ki magával. Olvasnivalónak viszont a Kakadémia című könyvet. :-D De egyszer úgy kipróbálnám, hogy mit váltana ki az emberekből. Beülnék mondjuk a Pilvaxba, felütném ezt a könyvet és elmélyülten olvasnám. Vajon mit szólnának az emberek? No, de a rejtélyek világából csöppenjünk vissza a valóságba. Legjobb az lesz, ha ott veszem fel a fonalat, ahol elejtettem. Szombatnál tehát. A Miklós napom tanulással telt. Kikapcsolódásnak pedig letöltöttem a Pax TV-ről felvett Mesterkurzus című műsor felvételeinek nagy többségét. (Húú, mit kapok én meg ezért otthon. "Azta Júzsi, hát nem gondolod komolyan ugye amiket leírtál, hogy kikapcsolódásnak Mesterkurzus? Hát, akkora stréber vagy, hogy kikapcsolódásnak is kurzusokat nézel?) Dehát bevállalom, mert tökre tetszett. Popper Péter tartotta az előadást. Azóta egyébként már megnéztem még egyet, ha jól emlékszem tegnap. Csak arra kell figyelni, hogy ezek eléggé súlyos alakok, meg sok közülök nagyon materialista és evolúció párti, úgyhogy nekem oda kell figyelni, hogy mit fogadok be mélyebbre. De hál' Istennek ellensúlyozni mindezt meg ott van az interneten fellelhető istentisztelet archívum. Arra mindenesetre mindenképp jó, hogy különböző dolgokra az én érdeklődésemet is felhívja és én is elkezdek gondolkozni rajta.

Úgy érzem, hogy az ilyenek egyértelműen hozzájárultak, hogy most jobban bírom magam, mint mondjuk két hete. Persze nem mondom azt, hogy nem tudok bármelyik pillanatban elkalandozni és ébren azt álmodni, hogy Nórit ölelem a ferihegyi reptéren, de ha ennek szabad utat engednék, akkor csak átszenvedném az utolsó pár napot. Annak meg nem lenne sok értelme. Mondjuk sokat segített Nóri, meg Anya is, hogy helyretegyem kicsit magam. Pedig de nem szeretem, ha már ott tartok, hogy nőnek kell segíteni rajtam. Ennek ellenére mégis előfordul időnként és utolólag rájövök, hogy sokkal jobban járok így, mintha elbujdokolnék és magamat emészteném fel a hülye eszmefuttatásaimmal.

A szombat estét a társalgóban töltöttem (Ricsi szobája). Megnéztük a Showder klub egyik részletét, valamint beszélgettünk a Barcelona meccs közben. "Gyengébb" meccsen volt túl Guardiola legénysége. Amennyi meccset láttam a szemeszter alatt, azok alapján ki kell mondani, hogy a Barcelona játszott a legjobban. Igaz a szívem már örökre manchesteri marad. A meccset követően nem éreztük még, hogy kellően fáradtak lennénk ahhoz, hogy rögtön aludni vonuljunk, így azt találtuk ki, hogy elmegyünk sétálni. Besétáltuk a várost, igaz mire visszatértünk a szobánkba, a farmergatyát törni lehetett inkább mint hajtogatni. Nem volt a városban semmi érdekes, csak egy jelentős méretű részeg emberekből álló horda. Bár nem is számítottunk semmi különösre. Negyed kettőkor már ágyban voltam. Vasárnap reggelre újra friss hó volt. Azóta minden reggelre esik egy kicsi. Úgy látszik, hogy az a szokás teljesen belémivódott, hogy télen az az első az ébredésem után, hogy megyek az ablakhoz lecsekkolni, hogy esett-e a hó.

Ma megírtam a marketing vizsgámat is, úgyhogy elmondhatom, hogy túl vagyok azt hiszem a nehezén. Úgy érzem, hogy ez is jól sikerült. Hármas/négyesre számítok (persze legbelül csak az ötös az elfogadható :-P). Reggel meglehetősen nehezen ébredtem, mert olyan jól bemelegedett a takaróm. Legszívesebben kinyomtam volna az ébresztőt és szemet hunytam volna a vizsga fölött. Nóri ezt megérezhette, mert sms-t küldött, hogy sok sikert a vizsgához, szorít értem, úgyhogy bármennyire is kellemetlen volt, de el kellett szakadnom az ágyamtól, amit egyébként már egész jól megszoktam, mert szinte ugyanaz az érzetem van benne, mint az otthon lévő sajátomban. Igaz hiányzik a kispárna-nagypárna koncepció, dehát félévet ki lehet így is bírni. Mindig kétrétegbe hajtogatom a párnát, aztán így megteszi. Sajnos utána kár volt a fürdőbe bemenni. A hajam egyre kritikusabb állapotokat él meg. Egyrészt nagyon hosszú, másrészt elkezdett göndörödni. Például a fülemnél ha meghagynám, akkor pár hét múlva úgy néznék ki, mint egy kos. Körbecsavargózna a haj a fülemen. No, de ott tartottam hogy kár volt tükörbe nézni, mert úgy elaludtam a hajam, hogy úgy néztem ki, mint egy idióta, vagy ahogy Nóri ejti ki: idhiótha. Fél tonna zselét kellett rányomnom, hogy lelapuljon kakastarélyom. Így nem állt fel a hajam, viszont úgy néztem ki, mint akinek a fejére tojt egy madár.

Iskolába érkezésem után, legnagyobb meglepetésemre az egyik vizsgabiztos ugyanaz volt, aki múltkor a WC-re kísérgetett. Ő természetesen már nem emlékezett rám. A másik néni viszont viszi a pálmát, abban a versenyben, hogy a legidősebb vizsgabiztos, akit Jocó az életében látott. Nagyjából olyan korban és remegési állapotban volt, mint János Pál Pápa a vége felé. Mindemellé egy olyan kormos hang párosult, hogy azt le sem lehet írni. Szerintem én még férfit sem hallottam az életemben ilyen dörmögő hangon beszélni. Meglehet, hogy elszívott a mami egysmást az élete során. Lényeg a lényegben az, hogy 11 oldalnyit írtam, ami szerintem elég lesz ahhoz, hogy egy jó érdemjeggyel kielégítsenek. :-D Az egyik hölgyemény természetesen mackóban és nindzsa csizmában (pufi, szőrős) kicsit megszívta, hogy egy fél Tesco-nyi élelmiszert kipakolt az asztalra, ugyanis ráöntötte a dolgozatára a kávét. Mondogatott utána valamit, de a nyelvi korlátok miatt sajnos nem értettem meg, de vélhetően ha a Norvég Közszolgálati Televízióban leadták volna a jelenetet, akkor csak egy hosszú sípszót hallhatott volna a nagyérdemű.

Így tél idején nem ajánlom egyetlen nehéz idegzetű embernek sem, hogy beüljön vizsgát írni norvég nemzetiségű emberekkel. Olyan világszínvonalú fika-áriát adnak elő, hogy az egyszerűen fenomenális. A fiatal törékeny hölgyek, kis megfázottsági szinttel, csak kicsi szoprán szipogók, míg mondjuk az öreghölgyek és a kövér fiúk olyan basszus turházásokat produkálnak, hogy műfajuk Placido Domingoiként lehet őket emlegetni. Meglehetősen mélyről képesek felhúzni az osztrigát...

Most megint egyből vizsgaírás után estem neki a blogírásnak, úgyhogy eddig bírtam kaja nélkül. Ricsi azt mondta, hogy beteg vagyok, hogy négy óra írás után nekem a blogírás jut elsőnek eszembe. Annyiban osztom a véleményét, hogy vissza kell majd szoknom a verbális kommunikációra, mert múltkor mikrofonnal próbáltam Anyával beszélgetni és csak "ő"-ztem folyamatosan. Azalatt 25-ször le tudtam volna viszont írni. Ez a hátulütője a hosszú egyedüllétnek. Na, tehát most megyek és összeütök valami ételkülönlegességet. Hopsz, ételkülönlegességről jut eszembe. Tegnap megleptem Ricsit, Balázst és jómagamat egyfajta vizsgaösztönzővel, ami nem más volt mint tejberizs. De nem akármilyen ám! Na, jó, nem verem a mellemet inkább egy tejberizzsel, de azért elmondom, hogy miből állt. Tejberizs összefőzve és kavarva vanilliasodóval és körtebefőttel. Egynek elment! ;-)

A mostani képek illusztrációk. Múltkor, a házifeladat nyomtatáskor készültek. Azóta nagyobb a hajam, van egy kinyomott pattanás a bal orcámon és mindent hó borít. Minden jót nektek!

Üdvözlettel: Jocó