Viharnap

Sziasztok!

Micimackó szavaival élve ma "Boldog viharnap" van itt Aalesundben. Arra ébredtem, hogy a szobám teraszra nyíló ablakait és ajtóját le akarja tépni a szél. Ez igen magas hangszínű fütyüléssel is párosult. Pedig azt hittem annál már nem jöhet rosszabb, mint amikor a szomszédomban lakó családból az egyik kislány a folyosón tesztelte a hangterjedelmét legalább negyed órán át a hajnali órákban. Gondolom az anyja kicsit lassabban készült el és magára hagyta a gyerekét. A kilenc órai ébredésem után felültem az ágyamban és bekapcsoltam a laptopot. A csíkszemeimnek nem estek jól egyből az erős fények, meg egy pillanatra hatalmas villanás is volt. Rá kellett jöjjek, hogy ez nem a laptopból jött, hanem kint immáron villámlik is. Széthúztam a függönyt a fjordpanorámás ablakomban és döbbenetes dolgoknak lehettem szemtanúja. A kukából kiszedte a szél a papírdarabokat és olyan volt mintha valaki felfelé hajigálta volna őket. Vagy visszajátszó üzemmódban néztem volna, ahogy zuhannak. Abban a percben a jegeső elkezdett az orrom előtt kopogtatni az ablakon. A félhomályról meg még szót sem említettem. De az is jó, hogy miközben most ezt a bejegyzést írom az ágyamon ülve, az egész szoba mozog az erős széllökésektől. Néha még a kanalak is csilingelnek a tányéron.

Ilyen időben nem igazán buli itt lenni Aalesundben. Kong az egész ház az ürességtől, minden diák hazament a karácsonyi szünetre. Akikről tudok, hogy még itt vannak, az a halszemű Mirek, két német és két orosz diák. Pedig mára is terveztem egy kis kimozdulást, de az is fix, hogy ilyen időben nem áztatom ronggyá magam. Tegnap is esősre állt már az idő. Bementem ugyanis a centrumba, hogy utoljára fényképezgessek még kicsit, valamint a karácsonyi shoppingolásból én is kivegyem a részem. A karácsonyfa árusok éppen tegnap kezdtek kipakolni. Jó volt végre a friss fenyő illatát érezni, de ennek ellenére is azt kell mondjam, hogy még ez sem tudta meghozni a karácsonyi hangulatom. Mostmár arra kezdek gyanakodni, hogy lehet a megfelelő személyek hiányoznak hozzá. Itt elsősorban a családra gondolok. A város egyébként ebben a két arculatában tetszett legjobban a félév alatt: karácsonyi forgatag, augusztusi naplemente. Arra is rájöttem, hogy nagyon kellemes lemenni a kikötőbe, mert a friss halszag tud jó is lenni. Nekem kicsit azért volt egész félév alatt halundorom, mert amikor egyszer elmentünk horgászni, akkor nekem kellett az összeset megpucolni. Így bármilyen furcsa is, de nem használtam ki, hogy Norvégia a világ egyik legnagyobb halexportőre, tehát halat itt ehetnék annyit, amennyit nem szégyellek. Egyszer ettem halat, egyszer pedig rákot. A rák tulajdonképpen egész finom volt.

A norvég tanárnő egyébként elmondta, hogy azt a rákot nem is kell megfőzni, mert úgy az egész annyira gumis lesz. El voltunk mindannyian képedve, hogy hogyan mondhatja azt, hogy nyersen együk, de tulajdonképpen nem is nyersen vesszük már a boltból sem. Még a kifogásuk után a halászhajó fedélzetén leforrázák a rákokat, majd rögtön fagyasztóba is kerülnek. Ezek alapján tehát csak annyit kellene tennünk, hogy megmossuk őket sósvízben és majonézbe vagy valami egyéb öntetbe mártogatva melegkenyérrel megegyük őket. Én már nem nagyon tudok enni sajnos. Lehet, hogy egy kicsit az izgulás is közrejátszik már vagy esetleg az, hogy egész nap megállás nélkül teázok. De nem is baj, otthon minőségi ételek fognak kárpótolni, azt hiszem. :-) Ricsi és Balázs már azóta nyilván a legminőségibb kajákon edződik. First price helyett Tesco gazdaságos termékek. :-D Egyébként velük minden rendben van. Balázzsal beszéltem tegnap este msn-en és azt mondta, hogy épségben otthon vannak. Igaz, volt egy kis malőr, mert megbüntették őket egy "Good bye 900 koronára", mert jegy nélkül szálltak fel Osloban a vonatra, de nyugodjak meg, mert nem fizették be! Megnyugodtam! :-)

Ja, Ti nem tudjátok még, hogy ők is úgy utaztak haza, mint majd én fogok. Innen Aalesundból reggel 9kor indultak el és csak másnap 10 körül indult Pestre a gépük, úgyhogy volt egy estéjük és majdnem egy egész napjuk Osloban. Ekkor ültek fel a vonatra és bementek Osloba. Kérdeztem, hogy láttak-e valami szépet meg egyáltalán milyen város Oslo, de csak annyit válaszolt Balázs, hogy valami BI nevű magániskolát, aminek gyönyörű az épülete, majd ki is lépett. Az én utam is megér egy misét. Most leírom. Úgy lesz a hátralévő programom még itt, hogy holnap reggel bemegyek a suliban, mert ott van a szállásomat biztosító cég irodája. Ott lerendezem a hátralévő fizetnivalókat meg kapok majd egy borítékot, amibe bele kell tennem a kulcsot, ha itthagyom a szállást. Utána bemegyek Ulla Anne irodájába. Ő volt az, aki intézte az Aalesund University College részéről a szemeszteremmel kapcsolatos ügyeket. Hazafelé lehet, hogy veszek egy búcsú lasagne-t, hogy telehassal készülhessek az útra. Miután visszaérkeztem a szállásra nekikezdek csomagolni. Vagy holnap, vagy szombat reggel megírom a blog utolsó bejegyzését, amivel egyetemben le is zárom a norvégiai cserediákoskodásomat.

Szombaton még nem tudom, hogy melyik busszal megyek ki a reptérre. Szerintem ott leszek már jó korán, hogyha túlsúlyos lesz a csomagom, akkor legyen elég időm és fel tudjak öltözködni rétegesebben. :-) A gépem 4 óra körül indul, de nem egyenesen Osloba, hanem Trondheimba. Ott nagyjából egy, másfél órám lesz, hogy újra repülőre üljek és Osloba utazzak. Az estémet Tom Hanks módjára a Terminálban töltöm. Kicsit emiatt aggódok. Vagy nem is aggódok, hanem inkább nem várom. Augusztusban is csontig fagytam, pedig nyár volt. Most mi lesz akkor velem? Főleg ha ülőhely se lesz. Befekszek a bőröndömbe és magamra húzom a zipzárt. Egyébként Balázs is azt mondta, hogy készüljek fel a leghidegebbre, mert a terminál ajtaja egész este nyitva volt. Reggel kicsivel 7 előtt indul a gépem Amszterdamba. Itt már nem az SAS-el repülök, mint Osloig, hanem a KLM holland királyi légitársasággal. Amszterdamban a várakozást követően pedig szerintem ugyanúgy, mint kifelé is, a Malév-KLM közös járatán fogok utazni. Párszor át kell szállnom ugyan, meg várakozni se keveset kell, de remélem kitartást fog majd az adni, hogy kicsivel dél után kigyalogolhatok a Ferihegy kettő érkező szintjén a mozgóajtón.

Azt hiszem, amióta már egyedül vagyok kint, úgy értem Ricsi és Balázs is hazament, sikerült a számvetésem megcsinálnom a lassan hátam mögött hagyott félévről. Természetesen ez nem publikus, viszont leírnék néhány gondolatot. Ez az Erasmus cserediák program egy nagyon értékes dolog tudna lenni minden diák életében. Nyilvánvalóan vannak olyan nehéz hozományai, mint az anyagiak (családi is mindenképp szükséges az EU támogatáson felül), vagy honvágy és néha még a magány sem ismeretlen, de... Azt állítják, hogy az ember diákkorában legfogékonyabb a tanulásra és ezt ki kell használni. Szerintem a körülményekhez mérten elég jól éltem is az élet által elém tett lehetőségekkel tanulás terén. Ez alapján azt tudom elmondani, hogy a leghasznosabb dolgokat a félévem alatt nem az iskolapadban szereztem meg, hanem inkább magamról tudtam rengeteg új dolgot megtanulni. És ezért nagyon hálás vagyok! Fél év alatti egyedüllétben azokkal a dolgokkal is szembenéz az ember, amivel nem kellemes. Emiatt voltak olyan hangulatbeli kilengéseim is, amiket az otthoniak nem érthettek meg. Dehát a szülés nem minden alkalommal egyszerűen zajlik. Van amikor meg kell szenvedni vele. De akárhogy is történt a szülés, a végén lévő öröm a lényeg.

Gondolom van, akiknél nem kell külföldre költözni ahhoz, hogy ezen átmenjenek. Én csak azt tudom, hogy Apátiról hiába költöztem fel főiskola miatt Pestre. Nem tudtam a hatalmas változást hová tenni. A 9000-es kisvárosból felköltözni a majd 2 millió fős fővárosba. Csak a feszélyezést éreztem. Aalesund viszont nem olyan nagy. Pontosan számomra kellemes méretű. Így valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy sokkal jobban szerettem itt tanulni, mint Budapesten. Nem az iskola miatt, hanem a városi körítés miatt. Az embertömeg miatt. Mindent összevetve nagyon fog hiányozni Aalesund. Azt hiszem örökre kellemes emlék marad ez a félév. Talán egyszer ha az élet úgyhozza visszalátogatok ide, de akkor már nem egyedül!

Vajon ilyen lehetett a látvány a három királynak is?

Most még nem búcsúzok el! Egy bejegyzéssel az odébb lesz. Kitartóan imádkozzatok hóért, mert a jelentésekből úgy látom, hogy még mindig nem borítja hó Magyarországot. Bár nekem mindegy az is, ha csak a Jászságban esik! :-) Most azt hiszem megyek és kiválogatom a sulis papírokat, mert ha azt a tonna fénymásolatot hazavinném, akkor a ruháimat hagyhatnám itt...

Üdvözlettel: Jocó