Norvég írásbeli kipipálva

Sziasztok!

Eltelt egy hosszú, de még annál is magányosabb hétvége. Éppen ezért talán most vagyok elsőnek igazán gondban, hogy mit írjak nektek. Megpróbáltam az szabadidőmet a leghasznosabban elöltetni illetve arra is próbáltam ügyelni, hogy ne üljek túl sokat a laptopnál. Ezt segítette elő az olvasás. A digitális fotózásról szóló könyvemet illetve a fél év alatt megvásárolt két Four-Four-Two magazint olvastam ki. Hiba lenne kihagyni a Jász-Újságokat is, de be kell valljam, hogy azokat csak a toalettben szoktam böngészni. A terjedelmükből fakadóan gondolhatjátok, hogy már a Mustármag és Kékhírek rovatot is fejből tudom. De ha visszakérdeztek, hogy azokban a hónapokban - amelyekből van Jász-Újság nálam - mi történt mondjuk a könyvtárban, vagy az anyakönyvvezetőnél, feltehetőleg kívülről fújnám. :-)

Most kezd elfogyni az az élelemszállítmány, amit még Nóri hozott ki. Ha jól láttam akkor még két zacskós leves és májkrémem van. Jó lesz már hamarosan normális kaját enni. Van egy olyan megérzésem, hogy minden nőnemű családtag így fogja a szeretét kifejezni felém. De már most mondom, hogyha lehet ne essenek túlzásokba. A kint töltött időm és az éhségem nem lesz egyenes arányban egymással. Tehát vélhetően nem lesz cseppet sem éhesebb mondjuk December 22-én, mint mondjuk ma. :-) Húú, hamár itt a kajánál tartunk. Mi lenne az elsők között, ami jóízűen elfogyasztanék? Hurka, kolbász mindenképpen ketchuppal és mustárral. De ugyanilyen mértékben rajonganék Anya káposztás, szalonnás, tejfölös, husos megoldásáért vagy Ica cserepeshusijáért. Francia vagy krumplisalátával. De ha egyik sem lenne elérhető, akkor azt hiszem a Csákó Papa töltött csirkéjére nyergelnék át. Addig meg megelégszem a főeledelemmel, ami a bolognai spagetti-tonhallal. Egyébként már kicsit a könyökömön jön ki. Éppen ezért már hetente csak 2 szer eszek ezt. Mostanában inkább már a tojásrántottára álltam rá.

Egyet nagyon fogok hiányolni innen, az pedig a kenyér! Nem is kenyér íze van szinte, hanem kalács. Nagyon sokáig frissen is marad. Egy 0,7 kilós kenyér az én fogyasztásommal eláll 5 napig is a kenyeres tasakban. Hú, most hogy a gondolataim a konyhában kószálnak... Nem mindennapi sokk fogadott tegnap, amint teát akartam főzni. Kapcsolom fel a lámpát és egy hatalmas plakátot látok meg a konyhaszekrényen. Egy A4-es lap volt kiragasztva, rajta a következő szöveggel: "Nem dolgozik itt az anyátok - úgyhogy takarítsatok el magatok után a konyhában!" A legszebb az volt, hogy a kitchent így írta: chitchen. Ebből leszűrhető volt, hogy a kínai csaj művelte ezt. Nagyon felhúzta az agyamat. Nemhogy akkor, de még most is, ha rágondolok. 1.) Tökre rend van örökké a konyhában. Mindig elpakolunk magunk után minden cuccot. 2.)Éppen ő az, akinek a cuccát ki kellett hajítanom még augusztusban, mert az egészet addig tartogatta lefedetlenül, míg megrohadt és bebüdösödött. Meg ő szokta a gusztustalan kínai kajáit kinthagyni az asztalon.

Csak az fog vissza, hogy ne írjak ki én is üzenetet, vagy mondjam az arcába a véleményem, hogy már alig vagyok kint. Eddig békés voltam, akkor ne most változzak már meg. Ezt úgy mondom, mintha valami dühfészek lennék, egyébként. :-) No, meg nyomós érv lehet még az is, hogy én, Ricsi és Balázs úgy gondoltuk, hogy tökre felesleges ideiglenes letelepedési engedélyért folyamodnunk, úgyhogy ezt megspóroltuk. :-D Ergo, már túlléptük a 90 napos tűrési határt, úgyhogy ha most valami miatt összetűzésbe keverednénk a rendfenntartó erőkkel, akkor minden joguk meglenne, hogy kitoloncoljanak. Így legalább van bennünk folyamatosan egy kis drukk, amikor meglátjuk egy rendőrkocsit. Mindig mondani szoktuk, hogy "Na, ez már tuti értünk jön!"

Ma megvolt a norvég írásbeli vizsga is. Ahogy Laár András Irdatlan bácsija mondaná, amolyan közepesebbecske volt a vizsga nehézsége. Első feladatban egy egyoldalas szövegből hiányoztak az igék és azokat nekünk kellett ragozva behelyettesíteni. Egy kb. 25 szavas listából kellett kiválasztanunk a megfelelőt. A második feladat esszeírás volt. Négy téma volt felsolva és abból a számunkra legkedvesebbet választhattuk. Én a családomról írtam és, hogy az mit jelent nekem. Sajnos mire megírtam olyan hosszú orrom nőtt, hogy már az asztalt súrolta, ugyanis írtam bele nem kevés kamu dolgot, dehát nem a valóságtartalmát ellenőrzik, hanem a helyességet, úgyhogy muszáj voltam olyat írni, amit biztosra tudtam. A harmadik feladat mondatalkotás volt. Az nem volt kimondottan bonyolult. Kihasználtam az összes rendelkezésre álló időt, mert nem olyan volt, hogy feladatlapon kellett dolgozni, hanem a külön vizsgalapokon. És nem volt elég, hogy csak a helyes megoldást írjuk be, hanem mindent szőröstül-bőröstül, amit a feladatlapon látunk.

Egyébként itt elég furcsa módja van a vizsgaírásnak. Olyan lapra kell írnunk, ami átüt még másik kettőre. Nem tudom sajnos ennek a korrekt megnevezését. Az első lapot kell beadni, amire rendesen írtunk. Aztán a két másik oldal, amire átütött az írásunk az színes. A sárga megy az oktatónkhoz, míg a kéket elvihetjük magunkkal. Ez azért tűnik jó megoldásnak, mertha valami gubancot találnak a diákok a javítással kapcsolatban, akkor tudnak fellebbezni, vagy az oktatójuk véleményét is kikérhetik. A vizsgán bentlévő Security Guardot ma is a helyi szociális otthon bentlakói alkották. Úgy éreztem magam, mint Marty McFly a Vissza a jövőben című filmben, amikor visszament abba a korba, hogy a szülei voltak diákok. A nénik ugyanis egy letűnt kor viseletében tündököltek. De azért ki voltak meglehetősen rittyentve csak éppen nem mai stílusban, hanem az Audrey Hepburn és Marilyn Monroe kollekciójában. Ja, és nem tudtak más nyelvet a norvégon kívül. Így egy sajátságos kommunikáció alakult ki köztük és köztem, amikor be akartam adni az írományom. Ők norvégül beszéltek, de angol válaszaimból sejtették, hogy nem értem őket, így a nyelvi korlátokat megpróbálták hangerővel kompenzálni. Magyarán szólva úgy tűnt, mintha nem a norvég mondataikat nem érteném, hanem siket vagyok.

Kellemes December elsejét mindenkinek. Remélem szép téli napotok van illetve volt.

Üdvözlettel: Jocó