Nem tudom melyik épeszű ember szánná rá magát még rajtam kívül blogírásra, levezetésképpen egy vizsga után. Én most mégis ezt teszem, mert még most is benne van az írhatnék a kezemben. Igaz, furcsa most visszaállni újra angolról magyarra. Pár perce értem csak haza. Most úgy érzem, hogy nem törődök a klisékkel és lelövöm előre a poént... Jól sikerült! Úgy érzem, hogy jó osztályzatot érő írományt nyújtottam be. Pedig őszintén megvallva nem tanultam rá kifejezetten sokat, de ezt most különösképpen ne nézzétek rossznak. Mindjárt meg is magyarázom. Előtte szeretném leírni, hogy ez volt az Understaning Culture nevű tantárgy, ami magyarul nagyjából antropológiának felelne meg. A vizsgára 15 témát kellett kidolgozni, válaszul a lehetséges vizsgakérdésekre. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy szétosztottuk hármunk között és mindenkinek csak néhányat kellett kidolgoznia. Menet közben pedig folyamatosan értekezéseket tartottunk, hogy ki melyik kettőt érzi legfontosabbnak az ő 5 témaköre közül. Így állt össze az a végső 6, amik felől úgy döntöttünk, hogy kidolgozzuk. Máris megspóroltunk tehát 9 témát!
Hogy még egy kicsit a számokkal traktáljalak benneteket... A tanárnő elmondta, hogy olyan szisztémában fog zajlani a vizsga, hogy lesz 3 kérdés és azok közül a nekünk legkedvesebbet választhatjuk és dolgozhatjuk ki. Megvolt tehát a hat téma kidolgozva, csak arra vártak, hogy megtanuljuk őket. Mi azonban még ekkor is úgy gondoltuk túl sok anyaggal kellene feleslegesen megterhelni az agyunkat, így fordulhatott elő, hogy újabb értekezletet hívtunk össze és csak a három legvalószínűbbet hagytuk benne a pakliban. Itt is vagyok tehát a "kevés tanulásnál", amiről megígértem, hogy kifejtem. Ezt a három témát viszont már igen komolyan vettük és alaposan megtanultuk. A következők voltak ezek: Hoftstede kultúrális dimenzió, kulturális relativizmus és racionalizmus. Az utolsó kettővel az volt csak a probléma, hogy nem annyira általánosan kellett tudni, mint arról a nevükből következtetni lehetne.
Este lefeküdtem nem sokkal 10 óra után, hogy reggelre ne legyek elhasznált állapotban. Csak kellemetlenül érintett volna, ha éppen a vizsgán lettem volna képtelen saját magamnak a hasznát venni. Ennek ellenére hajnali 1 is lehetett már, amikor végre álomba tudtam szenderülni. Egyszerűen akkora zaj volt a fejemben, és nem mellesleg a hatalmas szélvihar következtében a szobában is, hogy lehetetlen vállalkozásnak tűnt az alvás. De Ricsivel is ugyanez volt a helyzet. Az éjszaka kellős közepén azzal hívott fel, hogy egy hatalmas összeesküvés és félreinformálás áldozatai vagyunk, de ő végett vet ennek, mert rájött valamire. Kérdem tőle, hogy mégis mi lenne az. "Hofstede milyen nemzetiségű?" "Hát, Holland" - vágom rá a világ legnagyobb természetességével. "Na, itt a gond, látod? Te is bekajáltad! Gondold csak végig, amit mondok. A csávó lehet, hogy holland állampolgár, de a szülei biztos magyar kivándorlók voltak." "Mégis miből veszed ezt?" - szakítottam meg lenyűgöző eszemfuttatását. "Hát, b*zd m*g! Hofst Ede! Érted már?" Talán sejteni lehet ebből is, hogy mennyire beleástuk magunk a témába.
Itt ez nem fordulhatott elő.
Reggel az ébredésnél olyan érzésem volt, mint amikor anno disznót vágni kellett menni dédimamáékhoz. Korom sötét volt, hideg. Legszívesebben visszadőltem volna az ágyba. Sajnos nem lehetett. Csukott szemmel felügyeskedtem a lábamra a zoknit, de ott úgy éreztem, hogy újra elalszok. Így igen hiányos öltözékben - gyakorlatilag csak zokniba - nekiindultam a letapogatós módszerrel, hogy véget vessek a szemhéjamon megpihenő kohéziós erőnek. Szerencsére segített a hideg víz. Gyorsan megreggeliztem, de közben azért még egyszer átolvastam az anyagot. Amikor kiléptem az épületből úgy átfutott rajtam a hideg, hogy a vér is megfagyott az ereimben. "Semmi pénzért nem fogok így gyalog menni az iskolába" - így rávettem magam, hogy pénzt adjak ki a buszért. Ricsivel és Balázzsal már a suliban találkoztam. Épp a termet keresték, ahol majd írni fogjuk. A sors úgy hozta, hogy mind a hárman külön teremben kellett, hogy megírjuk a vizsgát. Ricsi nem bízta azért a véletlenre és elrejtett egy kisebb mordály az Achilles-inához, közvetlen a zokni alá. Mondtam is neki, hogy mostmár Te is a sarkad fölött vagy a legsebezhetőbb, mint Achilleus.
Ricsi puskájának orvosi helymeghatározása.
Ami a vizsgakérdések előtt történt, ha nem látom, nem hinném elő, hogy ilyen létezik a világon. Két, a hatodik X-en is túllévő hölgy volt a vizsgabiztos. Bejelentették, hogy szeretnének átvizsgálni mindenkit a biztonság kedvéért. Odamentek ketten az első padban ülő lányhoz, körbevették, mintha verni akarnák és elkezdték az összes cuccát átfésülni. Hát, komolyan mondom, hogy a reptéren nem volt ilyen tüzetes átvizsgálás, pedig ott azért másfajta puskákat keresnek. A két öreghölgy szerintem korábban CIA ügynök volt, aztán azóta beépített ügynökök a norvég oktatásban, mint puskás-merénylet elhárítók. Nekem csak a szemüveg tok volt az asztalon. Másnak az egész gyerekszobája... Plüssmackótól elkezdve, csoki, kávé, üdítő. Mindent behoztak. Azon gondolkoztam, hogy milyen lenne már, ha én egy vekni kenyeret, egy fél vöröshagymát és egy nagy szelet fehérszalonnát helyeznék ki az asztal sarkára, mondván, hogy majd két mondat között nassolok egy kicsit. A székem háttámlájára meg egy Kirilla által kikészített muflon vagy ami mégjobb, egy tehén bőrt terítenék le, hogy nekem az a kabbalám. Amit most fogok írni, kérem vegyétek komolyan, mert nem hazudok, de mégcsak nem is színezek! Még a szendvicsbe is belenéztek. Megnézték, hogy a vajba beleírtak-e valamit? Vagy hogy kirágták a zsömle belsejét és telepakolták kis fecnikkel? :-D Mondom én, ezek a nénik ízig-vérig profik voltak! Próbáltam bedobni egy poént, de nem mondhatni, hogy rajongtak érte az emberek. Amikor bejelentették a mamák, hogy "keresés: negatív" akkor én azt találtam mondani angolul, hogy "még szerencse, hogy a jedi kardomat nem találták meg." Sajnos úgy néztek rám, mintha bevallottam volna, hogy én vagyok Matuska Szilveszter leszármazottja.
"Kedves vizsgabiztos, tessék má' megengedni, hogy fényképezzek! Blogomba lesz csak, nem az ügynökadatbázisba!"
Kiosztották a vizsgakérdéseket. Hát nem az a három volt benne, amit számítottunk? :-D Csak odakellett figyelni az órákon, hogy a tanárnő mikor emeli fel a hangját, mikor közvetít non-verbális jeleket és máris megfejtettük, hogy mi jár a fejében. Ez jobban feldob, mint maga az, hogy sikerült a vizsga. Sok ökör meg komolyan vette az életet aztán bemagolták még a tartalomjegyzéket is a könyvből. Egy dolog volt csak, ami elszomorított. Az pedig nem más, minthogy lassan írok. Hiába voltam ihlet alatt, nekem 6 oldalt sikerült írnom. Míg mondjuk Ricsi 8 oldalt írt, plusz még 4-et piszkozatban és hamarabb jött ki mint én. Mellettem a német lány már másfél óra után 8 oldalt írt és úgy érezte, hogy a maradék időt már csak saját dolgozatában gyönyörködéssel tölti. Ehhez képest én inkább az időm maximális kihasználására törekedtem, miközben arra is fordítottam figyelmet, hogy rövid sziesztákat tartsak. Ilyenkor ledöltem a padra és megszunytam 2-3 percekre. De tökre jó volt, még álmodtam is! :-)
"Kérjük a lapra tüntessék fel az összes megengedett segédeszközt, amelyet igénybevettek! Fehérszalonna"
Sajnos rámjött a pisilhetnék félidőben. Felálltam, hogy majd kimegyek, ami olyan reakciót váltott ki, mintha a Párizs-New York repülőn az Atlanti-óceán fölött felállnék a helyemről és azt mondom: "Bomba van nálam." Szerintem ha kutya lett volna a nagyiknál, akkor azok habozás nélkül rámuszították volna. Még ilyet? Feláll valaki szó nélkül. Így aztán kivezettek a WC-be. Már csak a bilincset hiányoltam a csuklómról. A pisilést szerencsére magam végezhettem el, felügyelet nélkül. Büszke voltam, mint amikor életemben először törölhettem ki a fenekem. Ugyanaz az érzés kerített hatalmába! "Megbíznak bennem." Arra jöttem rá, hogy ugyan a teremben lehetetlen a puskázás. De így ki lehetne játszani a rendszert. Kijönni WC-re mondván: kakilni kell. A toalettben aztán egy 20 perces barnítás közben meg lehetne tanulni a feltett kérdésekre a választ. Mégis úgy gondolom, hogy nincs bennem elég kurázsi, hogy puskát gyártsak. Egyből elárulnám magam a különös viselkedés miatt. :-)
Most meg itt vagyok. Sikeres volt tehát. Remélem, hogy minimum egy négyest megérdemlek, habár másokhoz képest én meglehetősen keveset írtam. Ha terjedelem is számít, akkor az kellemetlen lenne rám nézve. Csöngettek! Megjött az étvágyam. Megvendéglem!
Üdvözlettel: Jocó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése