Hair - Hajzat

Sziasztok!

Zajlik az őszi szünet, ami egyébként itt nem hivatalos úgy, mint Magyarországon. Ezt úgy értsétek, hogy az iskola ugyanúgy "üzemel", de nem kötelező bemenni. Ennek az értelme az, hogy a tanárok jobbnak látják, ha adnak egy hetet a diákoknak, hogy felkészüljenek a szemeszter finisre, amikor is összegyülemlenek a beadandók, házi dolgozatok, prezentációk. Ennek szellemében tanulócsoportot alakítottunk itt a koliban, mint a Holt költők társasága című filmben, és naponta tartunk gyűléseket, amiken az önálló tanulás alatt felgyülemlett tapasztalatokat és ötleteket megosztjuk egymással, valamint tanácsokat adunk a másik munkájához is. Ez történik tehát többnyire velem manapság, megspékelve egy kis gyúrással és néha összegyűlünk csak ökörködés céljából is Ricsivel és Balázzsal.

Hétfőn a konditeremben ugyebár próbáltam az izmaimat előcsalogatni gondosan kitalált rejtekhelyeikből, két feladat között megálltam a tükörnél és kénytelen voltam szembenézni a sorsommal, hogy kimondjam: a hajam minősíthetetlen alakot öltött. Már majdnem úgy néztem ki, mint amikor a mesében a kislány Pompommal a fején járt iskolába. Annyi különbséggel, hogy én amikor iskolában vagyok, nem hagyhatom kint az épület előtti fára feltéve a hajamat, mint a mesében.

A hajsza, a hajszag a hajszalonban.

Szóval ma megkértem Ricsit - ha már korábban ő is felvetette, hogy a hajügyi állapotok kezdenek kritikussá válni - hogy jöjjön le a hajvágó gépével és essen neki a bozótnak, mielőtt valami belobbantja. Már majdnem úgy éreztem magam, mint Michael Jackson kiskorában (orr- és hajméret) azzal a különbséggel, hogy én képtelen vagyok olyan látványosan hátrafelé haladni. Visszatérve Ricsire, felfáradt a szobámba és rögtön átalakítottuk a fürdő/toalettemet egy fodrász szalonná, ami ki is merült annyiban, hogy a forgós széket beállítottam. Szerencsésnek láttam, hogy a testem szavának ellentmondtam, így kellemes éterben tudtunk hajat vágni.

Két választásom volt. Vagy letoljuk nullással, vagy nem, de úgy nem olyan biztos a végtermék. Mertem kockáztatni, így csak annyit mondok, hogy egy órába teljt mire szalonképes búrát fabrikált Ricsi. Javára legyen mondva, hogy a lehető legjobbat hozta ki, mindeféle tapasztalat nélkül a hajkoronámból. Két kifejezésünk volt, amiből meg is értettük egymást: kaki van a hajon (nem tol le semmit a gép) illetve longitudinális amplitudó (az angol long melléknévből következtve: hosszú még mindig). Hajvágás előtt elgondolkoztam, hogy hogyan lenne jobb. Egyszál alsógatyában ülni, de azzal felvállalni, hogy kikergetnek a kishajak a világból is az elviselhetetlen viszketés miatt, vagy pedig csutkán felöltözve. A ruha mellett tettem le a voksom, de annyit azért megpróbáltam, hogy egy Coop-os szatyrot szétszakítottam úgy, hogy a vállamra teríthessem. Hát, így a vállamon nem lettem hajas ugyan, de szinte mindegy volt, mert a testem többi része mind borítva volt hajjal.

Endorfin hormonok szabadulnak fel a hajvágástól.

Sajnos a frufrumba túlságosan bele lett kóstolva, így most akkora a homlokom mint egy focipálya. Pár pillanatig még úgy is néztem ki, mint Dumber. Elől a hajam tökre egy vonalban volt. :-) De most bármilyen hajat is vágott volna nekem Ricsi, nem zavart volna, mert nem voltak akkora elvárásaim. A fontos csak az volt, hogy ne költsek 13 ezer Forintot egy olyan hajvágásért, aminek a célja az, hogy minél kisebbet nyesszintsenek le a hajamból. Az biztos, hogy Ricsi is megerősítette nem gyengén sűrű a hajszerkezetem. Erre csak azt tudom mondani, hogyha a futballstadionokat hajból készült gyeptéglákkal fednék be, akkor az enyém lenne a topkategóriás. Vagy olyan a hajam mint egy dél-amerikai őserdő. A tápanyagok és a fény már nem ér le a lombkorona alá, így gyér a bokor és avarszint.

Miután végzett Ricsi velem, én cserébe levágtam a sálat a nyakáról (tarkóján ténykedtem nullás beállítással). Legalább fél órába tellett mire azt az 1x1-es fürdőszobát hajtalanítottam, aztán legalább ugyanannyi, hogy hajat mossak. És most nehogy azt higyjétek, hogy túlzok. Borzalmas hajmennyiségtől szabadultam meg. Tömegre biztos nyomott vagy 1 kg-ot. Utána, ha már belelendültem, a szobát is kitakarítottam. Most olyan a szobám mint a reklámban. Csillog. Pedig hagyományos mosószert használtam!

Az egyik szemembe fél kiló haj került, próbálom kipislogni.

Szeretnék a szomszédomra még néhány szót szentelni a mai bejegyzésemben. Anyakönyvi kivonata szerint nő nemű, habár ez a tény külalakjából már csak nagyon erős fantáziájú emberek által szűrhető le. Életkorát megtippelni egész egyszerűen lehetetlen próbálkozásnak bizonyul. Első pillantásra 45 évesnek tűnik, ugyanakkor a főiskolán még csak most végzős. De az érdekesség mégsem ez vele kapcsolatban, hanem a párválasztási szokása. Rövid kintlétem óta, a negyedik élettársával kellett ma megismerkednem a konyhában. A gond csak az, hogy mindig a szívbajt hozzák rám, amikor megyek az éléskamrámat megcsapolni. Nem ám mai vágású fiatalok ők. Volt már néger, folyton reggaet hallgató, füvező. Volt idős, hajszínbenban és sörhasban Gálvölgyi Jánosra hajazó úriember. Volt egy jugoszláv háborús menekültre hasonlító csóka, de akit mindegyik közül a legjobban kedvelek, az a mostani. Ő ugyanis a Függetlenség napja című filmből a Doktor, akinek a torkát elkapta a csápjával az űrlény. Legnagyobb meglepetésemre elhagyta az 51.-es körzetet és most ő is itt van Aalesundban.

De olyan szívbajt hozott rám. Gondoljatok bele: kimentek a konyhába, hogy a hűtőből kivegyetek egy répát és amint kinyitjátok az ajtót ott áll az a csávó, akitől félelmetekben összetrágyáztátok magatokat még kiskorotokban. Most is közel voltam hozzá, hogy bebarnítsam a gatyám. Amint megláttam, ugrottam egyet ijedtemben és úgy csináltam, mint aki rossz helyre nyitott be. Jöttem is vissza a szobámba. Most itt vagyok, nem merek elaludni, nehogy rámnyisson az orvos. Nem szabad elaludnom, így blogot írok, jó mi?

Szomszédom pasija, aki régebben szerepelt a Függetlenség napjában. Félek tőle! :-(

Most megyek, az ajtó elé tolom a szekrényeket. Óvakodjatok Ti is otthon!

Üdv:Jocó