Szerenád

Sziasztok!

Rögtön egy nagyon pozitív kicsengésű hírrel kezdeném beszámolóm: meggyógyultam! Nem szeretném ugyan még elkiabálni, de úgy néz ki, hogy a szenzációs és világszerte méltán híres immunrendszerem sikerrel állta az első norvég betegséghullámot. Nagyon nagy szerencsémre van egy gondos anyukám, aki kiutazás előtt felvetette azt az ötletet, hogy vigyek ki magammal alapvető gyógyszereket, olyanokat mint a Gazsó családban csak nemzeti eledelként emlegetett algopyrin, vagy a kevésbé emlegetett Coldrex. De ezen felül a háziorvos még néhány gyógyszert javasolt, így az utóbbi napokban jöttem rá, hogy a Carbo Activatus mit is takar. Eddig ugyanis nem éreztem szükségességét bogyókat reggelezni, de most nem hagyhattam, hogy lebetegedjek az iskolaszezon kellős közepén, ezért elkezdtem vitaminok után kutatni. Olvasom Carbo Activatus, hátulján: széntabletta. :-D Számomra ez enyhén poénos gyógyszer. Maga a folyamat: bélsárból szenet varázsolni. Gondoljatok bele csak minndenapi megközelítésből. Beül két gyógyszerész -tegyük fel együtt jártak egyetemre - Pesten az egyik Mekibe és feljön a munka téma. Egyik elmondja, hogy ő éppen azon fáradozik, hogy feltalálja...mondjuk a HIV ellenszerét. Míg a másik ugyanerre a kérdésre válaszolva így felel. "Minden erőmmel azon vagyok, hogy az emberi ürülék molekulaláncának módosításával egy új anyagot hozzak létre, amely megegyezik a szénnel!" Mekkora király csávó lehetett már. Mennyi zrikát ki kellett már bírni a társaktól. "Na végeztél már a kaki projekttel?" Mire ő: "Ááá nem, még nyakig ülök a slamasztikában"

Nem fogjátok kitalálni! Ma ingyen kaja volt a fősuliban, ugyanis nyíltnapot szerveztek és mivel itt elég nagy távolságokból jöttek a felsőoktatásba vágyodó diákok, az iskola berendelt egy catering céget. Természetes nem akarták hátrányos megkülönböztetésben részesíteni a már itt tanuló diákokat sem, így értelemszerűen köztük minket sem, úgyhogy büszkén mondhatom. Jóllaktunk. Mondjuk az túlzás, de jót ettünk. Adó- és vámmentesen. Tradicionális norvég ételek voltak felszolgálva, úgy mint Hotdog, fasírt, penne. Az egészet megfejelve édességet is szolgáltak fel, figyelembe véve a kalóriaindexünk szinten tartását. A híres nevezetes, édesiparban elismerésre szert tevő Pán Márton keze munkáját ízlelhettük meg. A piaci rekordokat megdöntő, kis golyó formájú termékét a már külföldön született fiáról nevezte el marcipánnak. Fincsi volt.

Egy eget rengető, forradalmian új találmány, ami bántóan kevés visszhangot kapott a közvélemény zajos mindennapjaiban.

Úgy vélem, hogy a tanárok között elterjedt a hírünk. Azóta minden órán felszólítanak, hogy mi a véleményünk nekünk magyaroknak. Kissé furcsa megélni, hogy pénzügyi, marketing témáról van szó és a magyarok véleményét kérik ki. Ma például ki is hívtak engem is Ricsit az osztály elé, hogy az órán felvetett 4 kérdésre milyen megoldást tudnánk kitalálni. Nagy megtiszteltetésnek érzem ezt, és jó, hogy honorálják a tanárok az eddig befektett munkát. Nem is beszélve arról, hogy nyelvi szempontból is nagy kihívás elé állítanak ezzel, hiszen nincs felkészülési idő a válaszadás előtt, úgyhogy rá vagyunk kényszerítve, hogy kifejezzük magunkat rövid időn belül és világosan. Úgy érzem, de ezt megerősíti Balázs és Ricsi is, hogy egyre jobban megy. Persze, még most sem mentes az angol kommunikációm az egyik leghíresebb magyar magánhangzótól, az ő-től, de talán mire nyugdíjas leszek, még nyilatkozni is tudni fogok szalonképesen. :-)

Nem ide tartozik, de tippeljetek, hogy mit eszek... Ropit!! :-D Igaz, itt egészen másként nevezik. Ha valaki egy csomag ropit akar kérni Norvégiában, akkor "saltstenger"-t kell csak kérnie, és nagy valószínűséggel meg is kapja jobb helyeken. Hogy mi lehet az értelme? Félig angol-félig magyarul kb. sótengerként lehetne fordítani, bár ha tényleg ezt jelenti echte norvégül is, akkor kissé átverés, mert nem is annyira sós!

A liszt, víz, só, és csipetnyi E-származékok mennyei elegye: Ropi!

Ricsinek egyébként adódott egy kellemetlen problémája velem kapcsolatban. Mégpedig, hogy nem hagyom őt kapcsolatot létesíteni a gyengébbik nem norvég képviselőivel. Friss élmény, hogy ugyebár órákon meg körbe a jelenléti ív. Én már aláírtam, Ricsi meg a mögöttem lévő sorban ült az előadóban. Direkt gondosan elrejtette a tollát a táskája legmélyebb bugyraiba, hogy előre kitervelt szándékkel a mellette ülő lánytól kérhessen egyet, egyfajta ismerkedés kezdeteként. Én ebbe ugye nem voltam beavatva, meg nem is odafigyeltem, hanem jegyzeteltem és közben a kivetítőre szegeződött minden figyelmem. Amikor azonban hallottam Ricsit, hogy felteszi kissé halkan, ámbár számomra hallhatóan a "Could you lend me a pen, please?" én minden tanulásra orientált tevékenységemet megszakítottam és szélsebesen feltéptem a táskámat, hogy keressek neki egyet. Természetesen hamarabb adtam oda az enyémet, mint a lány tudta volna, ami számomra óriási elégtételt jelentett, hogy mennyire udvarias és segítőkész vagyok. A gond csak az volt, hogy láttam Ricsi arcán, hogy nem igazán a hálás emberek jellegzetés mimikáját produkálta, és a hölgy feje fölött is megjelent egy virtuális kérdőjel a kis fehér felhőben. Természetesen utána megbeszéltük Ricsivel, hogy a következő próbálkozáskor kihangsúlyozza majd jobban, hogy kitől kéri pontosan a tollat.

Ma is történt egy ehhez hasonló történet, ami így hangzott. "Húú, Ricsi, azt a csajt nézd! Hogy lehet így kinézni?" - mondtam, mire ő így felelt: "Igen, valóban elég kritikus a hölgy kopfja. Volt régebben egy film egy családról..." Amiről én rögtön tudtam, hogy mire gondol és olyan hangerővel, hogy a lány is hallja, ráadásul rá is néztem, adtam a választ: "Az Addams Familyre gondolsz Ricsi...?" :-) Cseppet sem volt feltűnő szerintem a hölgyemény számára, hogy róla van szó. Ricsi mesélte, hogy amikor Cipruson dolgozott egy évet, akkor a barátja, akivel volt kint, ő is hozzám hasonlóan viselkedett örökké. Az egyik bulihelyen például ugyanilyen beszélgetést folytattak egy külföldi lány társaságában, amikor a barát azt találta mondani: "Anyám mekkora elefánt ez a csaj" "Csitt már, ez cseppet sem nemzetközi szó, nem gondolod?" "Jólvan...Akkor zsiráf!" :-)

A spanyol óra kellően későn, és túl sok tantárgy után következet, úgyhogy megengedhettem magamnak egy kis lazítást. Körülbelül úgy terültem el a pad tetején mint akit éppen harmadik stroke-ja után toltak be a műtőbe. Mindenesetre a tanárt megtiszteltem azzal, hogy óra kezdésre újra csatasorba állítottam magam. De sajnos az agyam már annyira a végsőket rúgta, hogy minden létezhető nyelvet, amit ismerek: kevertem. Például ami nem jutott eszembe spanyolul, azt tudtam norvégül, vagy németül. Így én is elmondhattam a kommunikációmról, amit Shrek mondott magáról, hogy többrétegű, mint a hagyma. Apa képes még ilyen kommunikációt folytatni. A magyar-orosz-német-angol nyelvek vegyítéséből, egy felismerhetetlenségig eltorzult szavajárás keletkezik, melynek használata az alkoholos befolyásoltsággal egyenesen arányos nől.

Példa arra amikor a város pihen meg Józsi árnyákában és nem fordítva.

A mai vacsorám egészen egyszerűen zseniális volt. Olyan ihletett állapotban készítettem az ételem, hogy minden bizonnyal meg is nyertem volna a séfek Oscar-díját, ha azt ma ítélték volna oda. A neve: Babos spagetti alá Jozsó. Elkészítése első látásra igen egyszerű, ámbár annál nagyobb a veszélye, hogy az elbizakodott emberek teljesen ehetetlen ételt készítenek eme zseniális alapanyagokból. A spagettit megcsináltam, majd szoftos margarinba forgattam még melegen, hogy a magas viszkozitást lecsökkentsem. Ezek után a gondosan kiválogatott babszemeket tartalmazó konzervet felbontottam és összekavartam egy melegítésre alkalmas edénybe Dolmio paradicsomos szósszal. A felhevítés után mindent összeöntöttem, és a kulináris élmény fokozására mozzarella sajtot szórtam a tetejére. Annyira laktató és finom volt, hogy Balázs ette meg a másik felét. Így ez az étel összesen húsz ujj megnyalását vonta maga után (persze mindenki a saját kezein találhatóakat).

Ma este az én Nórim kissé fáradt állapotban volt, így csak keveset beszélgethettem vele, emiatt maradt bennem kimondatlan szerelem érzés. Legszívesebben most szerenádot adnék neki az ablaka alatt, de mivel ezt a távolság és a hangszálaim helytelen elhelyezkedése nem teszi lehetővé így virtuálisan küldenék neki egy dalt. Mivel nagyon szeretem Jamie Winchestert és Hrutka Róbertet (anyával egyetemben, aki még koncertjükön is volt) így az egyik új számukat találtam erre az alkalomra megfelelőnek. Fogadd sok szeretettel Nórim! c: És persze mindenki, aki szereti az ilyesfajta zenét!

Üdvözlettel: Jocó