Csilla jelenti...

Sziasztok!

Ne ijedjetek meg, de most nem Jocó betűit olvashatjátok. Ugyanis engem kért meg Jocó, hogy írjak egy kis szöveget a blogjába, hogy mi is történt október 22-én és 23-án, hajnali órákban. Magamról csak annyit írok: Csilla vagyok a Gonda családból és egyben Nóri húga. : )

Na de kezdjük a legelejéről, milyen is volt, mikor Jocó először betoppant hozzánk. Emlékszem, mentem haza a suliból február valamelyik késő délutánján, és láttam hogy egy kocsi áll a házunk előtt. Kíváncsian léptem be a bejárati ajtón, és amit legelőször megláttam egy hatalmas sportcipő… :) Érdekesnek találtam azt, hogy Anya meg Apa a konyhába voltak és sehol nem láttam a vendéget. Aztán Anya valamit el kezdett suttogni, deháát… nem értettem. Aztán mentem a szobánkba, hogy letegyem az iskolatáskámat és láttam, Jocó ott volt, beszélgetett Nórival. Csak annyit tudtam mondani: „Hello”. Tudniillik eléggé zavarba voltam, így jobbnak láttam, ha gyorsan lehajintom a táskámat és kispurizok a szobából. Anya virslit főzött vacsorára, segítettem neki megteríteni, majd neki láttam táplálkozni. Mikor Jocó úgy döntött, most már ideje menni, Anya szerette volna, ha ő is leül enni, de Jocó erre azt mondta nekem így 1-2 év elteltével: „Hogy nézett volna ki, ha egyből leülök enni? Azt hittétek volna Rólam, hogy valami éhező vagyok.”:) Így aztán az előszobába ment, hogy felhúzza azt a hatalmas cipellőjét és már majdnem kilépett az ajtón, mikor jött Apa… :D Képzeljétek el, a vasút, vonat volt az első témájuk, hiszen Gazsó Apuka is ilyesmivel foglalkozik, és Gonda Apuka is dolgozott Kisérfelsőn hasonló témakörben. Eléggé belemerültek a beszélgetésbe, még a katonaságot is felhozták.. :) Na kb. ilyen volt az én szemszögemből, mikor Jocóval először találkoztam.

Mivel most Jocó kint van Norvégiába, elég nehéz Neki és Nórinak is: nem találkozhatnak, nem beszélgethetnek telefonon oly sűrűn, mint azelőtt, csak msn-en tudják tartani a kapcsolatot. Így Nórinak megadatott az a lehetőség, hogy kimenjen az őszi szünetbe Jocóhoz. Pontosan október 23-án fél 7-es repülővel indult. :) Előzőnapon (szerdán) vége lett a tanításnak, és szerencsére fél 1-es busszal hazajöhettünk, így több ideje maradt Nórinak pakolászni. Nem hiszitek el, de én azt vettem észre, hogy Anya meg Apa sokkal jobban be volt zsongva, mint akinek valójában kellett volna.:) Két nagy bőröndbe pakoltak, egyikbe csak ruhát tettek, ami 10 kg-os volt (ennek még lesz jelentősége, hogy milyen nehéz is a bőrönd). A másikba élelmiszereket (csokik, tészták, konzerves májkrémek, fagyasztott káposzta, zacskós leves, egy rúd szalámi, darálthúsos megoldásos konzerv, csomagolt sütik, sajtos tallér, pudingpor), amiről Gazsó Anyuka gondoskodott. Kis, öreg konyhai mérlegünket elővettük és megmértük melyik élelmiszer, mennyi súlyt nyom. Majd ezeket összeadtuk és megpróbáltuk, hogy körübelül 20 kg-nál ne nagyon legyen több. Apa még a biztonság kedvéért elvitte a bőröndöt lemérettetni: 21,5 kg volt. Akkor kivettünk néhány dolgot, helyére meg betettünk mást, szóval ugyanott maradtunk.. Fél hét körül még eljött hozzánk Ati, Bence és Jocó Apukája, hoztak egy Sprite-nak nevezett „üdítőitalt”, ami egyáltalán nem bugyborékolt és elég erős illata volt :) még ezt is beletettük a bőröndbe. Bence egyszer csak azt mondta Nórinak: „Nóri!! Viszünk Jocóhoz, hogy feleségül vegyen! Összepakoltál már?” Meg amikor kikísértük őket azt mondja ismét Bence: Apa!!! Ne menjünk haza! Itt olyan jó élni.”:D van dumája a kiskölyöknek :)

Este még Nóri beszélt Jocóval msn-en. Aztán Apa bejött fél 9 körül a szobába és mindenkit alvásra intett. Alvás előtt azt mondja így nekem Nóri: „Ne legyen olyan barátod, aki majd valaha is külföldön fog lenni. Jobban izgulnak most Anyáék, mint én!” :) De amúgy tényleg kérdezték tőlem egy páran, hogy nem izgul-e Nóri, hiszen nem is ült még repülőgépen.. Hát számomra elég nyugodtnak látszott.

Hirtelen hajnali 2 óra lett, ébredni kell. Csörgött Apa, Anya, Nóri ébresztője, nehogy lekéssük már a gépet.. Anya beszámolt a reptéren, hogy Apa alig akart felkelni, majd Anya lökdösni kezdte: „Hééé.. Zoli… Kejéééé” Apa erre csak annyit mondott: „Minek??” :) Három órára elkészültünk, így időben elindultunk. Valahogy nem akadt nagy forgalom, nem is értem miért… Ami útközbe nekem nagyon tetszett, hogy a köd foltokban és felettünk jelent meg, vagyis még csak akkor szállt le. Négy órára már a Ferihegynél voltunk, lemértük a két bőröndöt. A 20 kilós egy kicsivel több lett, de az még megengedett volt, viszont a másik… 10 kiló helyett csak 8 lehetett, meg a bőröndöt túl nagynak találták, és nem fért volna fel a gépre. Még jó hogy vittünk egy kisebb táskát, amibe átpakoltuk a ruhákat. Képzeljétek el, minden ruha belefért abba a kisutazótáskába. Így most már minden rendben volt. Csak várni kellett, hiszen előbb érkeztünk meg, de nem is volt nagy baj, mert utánunk már igen sokan voltak. A várakozásunk úgy telt el, hogy Apa elmondott egy mondatot vagy háromszor, a biztonság kedvéért.. Figyelmeztette Nórit mindenre, ami csak eszébe jutott. Például, hogy vizet vegyen, ha útközben megszomjazik, mert a kávé túl drága… Aztán eljött a nagypillanat: Öt óra öt perckor búcsút vettünk Nóritól, szabadjára engedtük, (de csak egy hétre :P). Majd mi is indultunk hazafelé, Anya szerette volna, ha megvárjuk, míg felszáll Nóri gépe, dehát az én logikám nem ezt diktálta volna, hiszen nem láttunk volna semmit, sötét volt. Így öt óra tizenöt perckor újra beszéltünk Nórival telefonon, majd végleg elindultunk haza.

Már Nagykátán voltunk, mikor egy rendőr körkörösen villogott, hogy álljunk meg. Majd megkérdezte:”Jó reggelt! Berény felé mennek? Nem tudnának elvinni?”. „Pattanj be pajtás!” (olvastam Apa gondolatában :P) Lejárt Mikinek (mint kiderült úgy hívják) a munkája, de szegényke nem lapozott a naptárba, mert nem gondolt arra, hogy nincs busz 23-án, hiszen piros napos ünnep van. Egész úton beszélt-beszélt… Felhozta a magyar nemzetet, hogy okosak lennénk mi, de mégse vagyunk azok, na meg a rendőrélet…. Apával megtalálta a közöshangot, hiszen Apa is rendőr volt 3 évig, Egerben, meg ismerték is egymást látásból. Majd kitettük a berényi buszmegállóba, és Anya így szólt hozzám: „ Látod-e Csilla… Rendőr ült melletted..” Nahááát….

Megálltunk berénybe még tankolni, és felhívtuk Nórit. Akkor már a repülőgépen volt, s Anyának az volt az első kérdése: „Minden rendben van? Ül melletted valaki??? Hogy néz ki?” Apa erre így reagált: „Hát valószínű, hogy most ott ül mellette és hallani fogja, hogy mit mondd Nóri..” :) De kiderült, hogy egy idős hölgy ült mellette.

Mire haza értünk, akkor Nóri már vígan a felhők között repült. Mi annyira elfáradtunk, hogy visszaaludtunk, és csak akkor ébredtünk fel, mikor Nóri írt egy sms-t, hogy Frankfurtba van.
Na de a többi beszámolót, majd elmondják Jocóék. Ja, még valamit szeretnék leírni. Másnap (24-én pénteken) volt szerencsém ismét felébredni hajnali kettő órakor, mert Apa elfelejtette kikapcsolni az ébresztőjét… :)

Üdvözlettel: Csilla