Barlanglakók

Sziasztok!

Nagyon gyorsan elszaladt ez a hét, most így visszagondolva rá, mintha a napok csak percek lettek volna. Nincs igazán különleges esemény, aminek az egész bejegyzést szentelhetném, sok kis dolog történt velem inkább iskola közben. De jó ez, mert még a szürke hétköznapokban is lehet újat találni, ha az ember figyel. Úgy pedig már nem is lesz annyira szürke, máris van miről gondolkozni vagy esetleg beszélgetni.

Az első dolog, amit szeretnék leírni, ismételten nem túl...mi a jó szó rá...szépirodalmi téma. Igazából, amennyire csak lehet vulgáris és kicsit elszomorító is. A helyzet a következő: a főiskolán a diákok nyitott ajtónál WC-znek.. Ezt úgy képzeljétek el a fiú mellékhelyiség esetében, hogy van a folyosóra nyíló ajtó, az folyton nyitva van, ha én bemegyek és azt csak behajtom, biztos lehetek benne, hogy az első eltávozó személy nyitva hagyja. A másik téma pedig ugyebár ezek a kis kabinok, bodegák, vagy nem tudom, hogy nevezik ezeket a WC tervezésre szakosított belsőépítészek. Ott eddig fele-fele a tapasztalom, volt aki félig nyitva hagyta miközben trónolt, volt aki nagylelkűen behajtja, de a zárt már nem fordítja el, hogy nyugodtan rá lehessen nyitni és nyugodtan szívrohamot lehessen kapni ijedtségben.

El sem tudjátok milyen borzasztó élmény úgy benyitni egy ilyen kis kabinba, - ja, mert azért próbálok oda bejutni inkább, mert a falra felszerelt megoldást próbálom elkerülni, ugyanis nekem nem jön be, hogy a folyosóról bárki láthat ott állni, mégha specifikusan egyetlen fedetlen testtájamat sem látják - hogy az nem is annyira szabad, mint azt a kis fehér szín sejtetné a zár fölött. Ami még döbbenetesebb, hogy a női toalettbe pedig a teremből is be lehet látni. Tehát ha a számítás technika teremben a megszokott gépnél ülök és a tanterem ajtó nyitva van, akkor biztos lehetek benne, hogy minden kézmosásnak tanúja lehetek. Néha meg nevethetek, hogy nők képesek sorban állni a WC-re. Az kéne, hogy egyszer annyira szorult helyzetben legyek, hogy sorban kelljen állni ahhoz, hogy pisilni tudjak. Borzalmas lehet belegondolni is, hogy ezekkel a fiatalokkal mennyi szörnyűség történhetett fiatal korukban - mert másra nem tudok gondolni. Biztos számos alkalommal alsóban bezárták őket a WC-ben és kinevették, így azóta már nem mernek behajtott ajtónál WC-zni. Meg az ugrott be, hogy gimiben az igazgató helyettes még cirkált is a folyosókon, hogy a felelőtlen diákok által nyitvahagyott mellékhelyiség ajtókat bezárja. Igaz, egy mélyebb indíttatása talán abban rejlett, hogy a diáktársadalom WC-t dohányzásra használó rétegét leleplezze.

"Hans Jörg Petterson, ha mégegyszer nem csukod be az ajtót..."

Evezzünk mostmár el a csatornavizekről, egy kellemesebb helyre. A buszokról szeretnék mesélni. A városban a Nettbus More nevű busztársaság a felelős az egész tömegközlekedésért. Félóra, húszpercenként járnak a buszok saját megtapasztalásom szerint, ugyanis a menetrendet azóta nem vagyok képes megfejteni, mióta kint vagyok. Olyan érzésem van, hogy csak azt jelzi, mikor indul busz a kiinduló állomásról, de én azzal az információval ugyebár nem tudok mit kezdeni. Hogy mi alapján nevezték el a Hessa-Myrland buszjáratot 618-nak és a Sentrum-Larsgardot 611-nek halvány gőzöm sincs. Adná magát a lehetőség, hogy mivel nincs sokkal több buszjárat, 1-10-ig nevezzék el a könnyebb megjegyezhetőség miatt, de ebbe nekem nincs beleszólásom sajnos.

Ha megérkezik a busz, akkor a többnyire Volvo buszok teljesen meghajolnak az utasok előtt. A hidraliki...mittudomén... leereszti a busz jobboldalát a könnyebb felszállás érdekében. Mindenkinek a buszsofőrnél kell jegyet vennie, nincsenek úgy, mint Magyarországon, ahol helyi közlekekedés működik, hogy újságosnál vagy egyéb helyen előre lehet jegyeket venni. A jegyárak nagyon magasak, de elektronikus kártyát lehet csináltatni, ami a havi bérletet jelenti egyúttal, és azzal az utazás nagyon gazdaságossá válik. Ugyanis, ha valaki a hét 5 napján használná a buszt mondjuk a kiindulótól a célállomásig, már jobban megéri a havi bérlet. Az is érdekes volt nekem, hogy nincsen kassza a buszokban, hanem minden sofőrnek van egy kis bőrtáskája, amit magával cipeleget attól függően melyik buszon teljesít szolgálatot. Így sokkal jobban elszámolható minden szerintem.

Elég sok a babakocsis anyuka és azt jó volt látni, hogy a buszsofőrök nem azt csinálják, mint néha otthon tapasztaltam, hogy melegednek a fülkéjükben és végignézik a visszapillantó tükörben, ahogy az anyuka felcibálja a babakocsit. Igaz, itt meg utasok lehetnének sokkal segítőkészebbek. Az is nagyon jó még, hogy a buszsofőrök beszélnek minimum angolul, ha nem több nyelven. De kivétel nélkül! Még a legidősebb sofőr is. Egyedüli negatívumnak azt tudnám felhozni ellenük, hogy kóstolgatják a gázt a buszon. Ezt arra mondtuk otthon mindig, amikor a gázt nem szép lassan nyomja, hanem nyomkodja, ugyanígy a fékkel is. Mivel én nem szoktam leülni - ugyanis lehetetlen az időseknek itt odaadni a helyet, mert majdnem sértésnek veszik, ha azt feltételezem róluk, hogy nem tudnak állni - néha nem kis erőfeszítésembe telik lábon maradni a nagy gázfröccsök és féknyomok között. Nem őrülten vezetnek, félre ne értsétek, csak nem túl érzékenyek a pedálokkal.

Kaptam egy e-mailt Johnny Rovnetól, a Blindheim Handball Club elnökétől, hogy szívesen fogadnak a csapat edzésein. Már régóta próbálkoztam, hogy tudjak valamit sportolni. Végigkopogtattam az összes focicsapatot már, de most úgy néz ki, hogy végül a kézilabdába befogadást nyertem. Egyedüli gond, hogy irtó messze van a csapat csarnoka. Az edzések meg esténként vannak, és kicsit aggódok, hogy a hazafelé útra lesz-e még buszközlekedés vagy az edzés reggelén már a másnapi könyveket is bepakoljam az iskolatáskába. Jövőhét kedden azt hiszem elmegyek...

Most leállok, este írok egy újabb bejegyzést azt hiszem, mert még van mit mondanom. Most viszont megéheztem és elfogyott a tej itthon, ami nélkül nehezen tudom a reggelimet elképzelni, úgyhogy elmegyek vásárlok egyet. Addig is szép napot nektek! Este jelentkezem még!

Üdv: Jocó