Sziasztok!
Néha vannak, amikor egy oldalas fogalmazás helyett valami más jobban el tudja mondani, amit az ember pontosan érez. Nos, velem most így van. Nem keltem ki reggel az ágyból, hanem csak a plafont néztem és az emlékeimben merengtem. Rendkívül hiányzik most mindenki, de ha most őszinte akarok lenni, hogy kire gondoltam legtöbbet, azok ők: Csaba, Ati és Bence. Látni fogjátok, hogy furcsa módja van a szeretetem kinyilvánításának feléjük, mert többnyire kitrancsírozom őket. Igaz, mindenkinek megvan a szokásos eszköze, amit bevet: Csaba valakit tutira megnyávogtat, Ati a bőgve hagyjatok békén, Bence pedig...hát, igen, neki szélesebb az arzenálja. Le merném fogadni, hogy egy ilyen "harcnak" most ők sem lennének ellene. Én sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése