Sebaj Tóbiások

Sziasztok!

Tegnap este nem volt kedvem sokáig ébren lenni, úgyhogy lefekeküdtem majdnem 9 órakor. Talán még nem is kerültem ilyen hamar ágyba, mióta kint vagyok. Viszont az furcsa az egészben, hogy most éreztem legfáradtabbnak magamat az iskolában. Annyira fáradtnak éreztem magam, hogy benne lettem volna minden hülyeségben szerintem, ha lett volna rá lehetőség. Meg kicsit ingerlékenyebbnek is éreztem magam. Most a feministák csukják be a szemüket. Volt egy lány, akit nemes egyszerűséggel leütöttem volna, úgy idegesített. A helyzet az volt, hogy Fogyasztói magatartás előadáson ültünk a Naftadjupet nevű előadó teremben és ez a lány mellettem ült, de 2 órán keresztül az orrát szívta. Ő már a második lány, akivel kapcsolatban ezt tapasztalom. De olyan gusztustalanul szívják az orrukat, hogy teljesen az agyukig felturháznak. Szerintetek mi lenne kevésbé pofátlan? Rászólni, hogy fújja ki, vagy az, hogy csak szó nélkül egy zsepit nyújtok neki? Halvány gőzöm sincs. De ennél ma csak az volt kiábrándítóbb, hogy a szünetben kimentünk szellőzni a suli elé, aztán láttam ahogy egy lány ugyanezt az orrást véghezviszi, de ő meg is spékelte egy szép nagy köpéssel. Lehet, hogy nem ismerik a zsepit, azon kezdtem el gondolkozni... Mert amikor kijöttem, én is egy héten át WC papírba fújkáltam az orrom, mert egyszerűen nem találtam egyik kisboltban sem. A városközpontban, egy nagyobb bevásárlóközpontban tudtam aztán szerezni. Lehet, hogy az iskolában nem az óvszert kellene ingyenessé tenni, hanem a zsepit?!?

A norvég nyelvvel már egész jól állok úgy érzem. Meglehetősen egyszerűnek tűnik és a szavak két irányúak benne. Ezt úgy értem, hogy rengeteg szó angolból jön, rengeteg pedig németből. De ami a könnyedségét adja, az buktató is lehet, mert itt aztán kavargathatja az ember a nyelveket.

Hát, úgy alakult, hogy tegnap már nem volt erőm befejezni a bejegyzést, így ma folytatom tovább. Csak azért szólok, hogy meg ne zavarjon titeket, hogy innentől tegnapként beszélek arról, amiről eddig még ma-ként szóltam. Értitek...Jólvan akkor! :-)

Mivel nekem tegnap spanyolom is volt még, így megkértem Ricsit és Balázst, hogy hozzák el a cuccomat a szállásomra, mert délutánra közös programunk volt. Hogy milyen cuccot - kérdezhetitek. Olyat, amiben lehet konditeremben edzeni. Igen, igen...Meglátogattuk az aalesundi Gyurmatológiai Intézetet. 40 ezer Forinttal vékonyabban - decemberig ennyibe került a bérlet - megkezdhettük az izmokat kutatni a súlyok között. Őszintén bevallva engem egyáltalán nem kötöttek le soha a konditermi edzések. Csak a test mozog, közben nincs ami megmozgatná az embert mentálisan. Gondolom ezért is találták ki azt, hogy valami zene azért szóljon gyúrás közben. A leszolizott, bekokszolt gyúrók így legalább nem maradnak oltári csöndben, mert ha még zene se szólna véletlen rájönnének, hogy még gondolatuk sincs, így legalább: "Ez jó szám...Hööö--höööö---chööö---egy---két--háá' ---szériát nyomok---Whhhááá és hasonlók."

Ilyesminek képzelek egy hajdani Viking konditermet. :-)

Én csak belekóstolgattam a súlyokba és leginkább az a sok marhulás jutott eszembe, amit Tomivel és egy időben még Bálinttal is műveltünk. Tomi kokszfészerében kezdtünk el gyúrni még a pattintott kőkorszakból ránkhagyott kőelemekkel. Aztán vettünk egy fekpadot és otthon a garázst átalakítottuk konditeremmé (egy fekpad, pótkerekek, gumikötél...) Szerintem én még életemben nem csináltam meg egy szabályos gyakorlatot sem. Többször maradt a nyakamon a súly a nevetés miatt, mint kinyomtam volna. Aztán ott volt a Herkules Gym... :-) Tomival még az érettségink napján is ott voltunk. Arra jöttem rá, hogy egyetlen egy dolog volt, ami odavonzott. Az pedig, hogy annyit nevettünk és, hogy kigúnyoltuk az egész gyúrótársadalmat. Azt hiszem, ez most sem változott bennem, úgyhogy reszekessetek norvég gyúrók. Úgy érzem, hogy decemberig még fogok ihletet kapni ebben a témában. Majd elvegyülök a gyurma alakok közt (Sebaj Tóbiások).

De azért próbáltam komolyan is dolgozni. Inkább futottam, lépcsőztem és ami a legjobb, az ilyen hogyhívják...ergométeres pad. Evezni kell, de rendes vizet hajt. Nagyon frankó szerkezet. Ennek legalább van köze értelmes sporthoz és ami mégjobb, nagyon fárasztó. Ja, meg képzeljétek. Ricsi magyarázza nekem a gépek működését, erre felkapja a melletünk nyögdécselő (hasizmozott) nő a fejét, hogy "Madzsarok vadtok?" A szülei '56-os magyarokként itt telepedtek le Aalesundban. Van a nőnek három lánytestvére is. Mindannyian itt élnek. Néha hazajárnak még Magyarországra.
Ma elég szépen sajognak az izmaim, meg ahol nincs, ott csak a helye.. A pulcsimat eléggé különös módon tudtam csak magamra ölteni (lehajoltam amennyire tudtam és a pulcsit felfelé húztam) mert a karomat nem sikerült fájdalmak nélkül a fejem fölé emelnem. Nem baj, így ezt a csütörtököt pihenőnapnak nyilvánítottam. Másrészről meg teljesen kimerültem az antropológiai ismeretek órán. Déltől négyig tart...Karl Marx és a hozzá hasonló "könnyen emészthető" figurákról szólt az előadás. Ma este hatra aztán vissza mentem a fősuli tornatermébe, mert foci, kosár és röplabda volt meghirdetve, de szomorkodva kellett tudomásul vennem, hogy az egész csak ilyen tingilingi, subidubi testmozgás, vegyes csapatokkal. Így amellett döntöttem, hogy várok még valami jobb lehetőségre, amikor normálisan játszhatok végre valami labdajátékot. Már nagyon hiányozna valami...
Elég fáradt vagyok, mint ahogy a néhol döcögős fogalmazásomból is láthatjátok, úgyhogy most nem szaporítanám a szót. Hamarosan jelentkezek, kipihenten! Üdvözlök mindenkit!

Jocó