Viking asszonynép

Sziasztok!

Gondolom, hogy nem tudok elmenni a mai címem mellett szó nélkül, úgyhogy rögtön bele is kezdenék a magyarázkodásba. Hosszassan csöndben maradtam azzal kapcsolatban, hogy milyenek itt kint a női nem képviselői. Mind külalakkal, mind belső tulajdonságokkal kapcsolatban úgy véltem, hogy korai lenne még bármilyen véleményt alkotnom. Most azonban, én, Gazsó József, minden mentális képességemmel tiszában lévén megkockáztatom, hogy véleményt formálják norvégiai oldalbordáinkkal kapcsolatban. Előre bocsátanám, hogy próbálok mindennemű túlzást elkerülni.

Szóval, ami kiváltotta belőlem, hogy megírjam ezt, az a mai buszmegállóbeli várakozásom. Körülbelül 342124-en várakoztunk az érkező 618-as buszra, amikor egy 24 év körüli lány minden habozás nélkül turházott egy gorombát, erre ugyebár odafigyeltem és láttam, hogy kicsit igazgatja a nyelvén, majd az ajkával csücsőrített egy szexit és legalább 3 méterre kiküldte a busz számára fenntartott helyre, amit nagy gondossággal gyűjtögetett össze az orrüregéből. Na, most mondjátok meg, hogy egy milyen viselkedés.

De a történet nem itt kezdődik, kezdjük szépen kívülről. A norvégokat nem tudom, hogy ki hogyan képzeli el, de én az óceán közelsége (hal evés) és a norvég kézilabdaválogatott tévés meccsei miatt szőke, vékony nőkre számítottam. Amióta kint vagyok, azonban azzal szembesültem, hogy ezek a hölgyek szörnyen le vannak pusztulva. Mint már írtam a Mackóland című bejegyzésemben, folyton melegítőben járnak - amiről azt hittem, hogy tudják mi a menő...:-) De most egyre inkább úgy kezdem látni más tényezők miatt, hogy igénytelenek. A testüket kis túlzással egy spajznak gondolják. Minden szünetben egy féldisznóval töltött szendvicset tüntetnek el, ha pedig "diétán" vannak akkor a 8 egész csirkét tartalmazó salátávál csillapítják kínzó éhségüket. Nasinak puding, palacsinta és csokitorta (óra közben).

Nem mintha felmérném a lányokat, de eddig nem volt olyan lány akire csak úgy külső alapján, de azt mondhattam volna, hogy szép. Vagy az a véglet van, aki mit sem törődök magával - ami szerintem tökre igénytenség - vagy a másik, akiken látszik, hogy fodrászok, szoláriumok és kozmetikusok hada készítette el. Szerintem egy lánynak nem az magával való törődés, hogy egy diszperzites vödörnyi sminkbe beledugja a fejét, hanem ha csak azt a szépséget, amije van próbálja gondozni és karban tartani. Minden nő kapott a Teremtőtől olyan dolgokat, amire büszke lehet, akkor viszont az a legkevesebb, hogy nem teszi tönkre. Ezek a lányok itt - habár ki kell hangsúlyoznom, hogy tisztelet a kivételnek, csak én még nem találkoztam kivétellel - viszont egy dologban hisznek, mégpedig abban, hogy Magyarországon és Thaiföldön olcsó a plasztikai műtét. Hihetetlen volt, hogy amikor a Marketing órán ez a téma jött fel (mármint a plasztikázás) akkor mindenki tisztában volt Magyarországgal, amikor még kérdezik, hogy honnan jöttem és válaszolok, akkor meg úgy lesnek mint borjú az újkapura. Néha úgy érzem, hogy annyi erővel azt is mondhatnám Rántotthúsból jöttem, vagy mittudomén, mert arról is kb. ugyanannyi fogalmuk lenne. Vagy például ami nem féltétlenül rossz szokás, ámbár mégis furcsa az az, hogy amíg otthon nem tudtam úgy bemenni az iskolába, hogy ne dobdtam volna hátast a lányok parfümfelhőjétől, addig a lányok egyáltalán nem vagy csak alig használnak parfümöt. Ez csak akkor vészterhes, ha valamelyikük tökre le van izzadva - mert ugye dezodor a parfümök mellett található a boltokban. Ricsi ilyenkor szokta megjegyezni, hogy érzitek, Scottie Pippen itt pattogtatja közöttünk a labdát - utalva arra, hogy a lány le van izzadva ("be van pippenve".)

Az orrfolyásról ugyebár már többször szót ejtettem, nem szeretném ismételni magam. Nem ismerik a papírzsebkendőt...Valamelyik este buli volt a fentebbi emeleten és én kiálltam a teraszomra, hogy halljam mi folyik itt (Gyöngyösön..) Ahogy felnéztem épphogy vissza tudtam húzni az arcomat egy szép megtermett repülő nyáltócsától, egy ideig azt hittem, hogy a Függetlenség napjából egy nagy űrhajó közelít felém. Három orosz hölgy volt az elkövető, mint másnap megtudtam. Na, jó, rajtuk talán nem kell kiakadnom annyira.

De hogy mégegy dologgal megspékeljem a történeteket...A nők itt férfi munkákat végeznek. Szerintem 60-40%-ban (még a férfiek javára) vannak a férfi és női buszsofőrök. Míg például a fodrásznál ugyanannyi férfi és női hajvágó volt. Hogy miből jöhet ez? Lehet, hogy túl sok tesztoszteront örökítettek a vikingek az utódaikban, nem tudom egyszerűen. Egy biztos, szerencsésnek mondom magam, hogy én már megtaláltam, akivel leélhetem az életem és elmondhatom immáron, hogy nemcsak Magyarországon, de más országokban sem leltem Nórihoz hasonló teremtést. Punktum...

Másik szembeötlő dolog, amiről úgy gondolom, hogy írnom kell, az a magyar sajtó válsága. Egyszerűen borzasztó, hogy nem lehet egy olyan cikket elolvasni, amiből tiszta, áttekinthető képet lehetne kapni nem csak a hazai belpolitikából, de másból is. Otthon egyet tudtam, az emberek viselkedésén le lehetett sok hírnek az igazságtartalmát szűrni. Most mivel nem magyarok között élek, ugyebár ez nem működik. Mindegyik hírportálból vagy a mérhetetlen elfogultság érződik vagy a szenzációhajhászás. Az is biztos, hogy ebből a szempontból is nyertem ezzel a kintléttel. Kívülről látni azt, hogy micsoda romlott sajtóval rendelkezik Magyarország és az is biztos, legalábbis nekem, hogyha máshogy állnának a belföldi hírekhez, akkor azok, akik ott is élnek kevésbé éreznék magukat kilátástalanul. Talán nem ez a megfelelő szó, amit írni akartam, de most nem jut eszembe másik...talán.... Szarul...:-D De ez nem túl irodalmi! :-)

Hiányzik már az Alföld. Azt tudom mondani én is, mint az a norvég vietnámi harcos, akivel a Sukkertoppen tetején találkoztam és megkéreztem tőle, hogy a világ melyik pontját találta legszebbnek és azt felelte, hogy ezt, ahol lakik. Én is gyönyörűségeket látok - bárcsak lennének ilyen helyek Magyarországon is - de az Alföldnél nem érint meg semmi jobban. Annak a térségnek szippantottam be elsőnek a levegőjét az életemben (kicsit a berényi Erzsébet kórház levegőjével vegyítve) így nekem az jelenti a tiszta levegőt. Ugyanúgy nekem a tiszta víz az apáti víz, mégha Gudu Miki néha kicsivel több klórt is enged a vezetékekbe.

Most azért a honvágy ellenére mondom, hogy még nem mennék haza, mert leszek én még otthon eleget, de itt már nem biztos. (Azért szeretnék ide néha még eljönni - ami azt jelentené, hogy jól produkálok a munkámban). Most úgy érzem ennyi fért bele a Nórijocója olvasóinak informálásába. :-) A vizuális élményt a kajakozáskor készült képek szolgáltatják ma. Üdvözletem mindenkinek!

Jocó