Tegnap azért nem írtam, mert nem volt elég történés velem. Pihenőnapot iktattam be vasárnapra és jó sokáig aludtam (10:10). Aztán olyanokat csináltam, hogy filmet néztem (Drillbit Taylor Owen Wilsonnal - subidubi film, egyszeri nézésre) kitakarítottam az egész rezindenciám, a ruháimat rendbe tettem és ilyesmi. Közben akivel tudtam, beszélgettem. Végre Anyával is sikerült szót váltanom. Már vagy 3 napja nem is hallottam semmit felőle és a gyerekekről. Hál' Istennek minden rendben van velük. Este Csabával és Irénnel beszélgettem, akik beszámoltak az Apáti-Érd meccs történéseiről és magukról nagyvonalakban. Be kell valljam, hogy nem sok mindent csináltam tegnap, de nem bánom annyira, mert néha kell ilyen is.
Előző este Ricsivel az Aalesund-Fredrikstad meccsre mentünk ki a Color Line Stadionba, ami alig párszáz méterre van a szállásunkra. Őszintén szólva én nem vártam, hogy jó színvonalú mérkőzés lesz, de azért örültem, hogy végre már élőben láthatok focimeccset. A kezdő sípszó előtt háromnegyed órával ballagtunk át a stadionhoz. Állóhelyre szólt a jegyünk, mert úgy voltunk vele, hogy csak annak lehet hangulata. A küzdőtérre menet szörnyülködve kellett látnom, hogy semmi szotyi vagy perecárus nincs sehol. Olyan képtelenségeket árultak, mint: popcorn, gofri, hotdog, kóla...Hogy lehet ilyeneket meccsre felszolgálni? Viszont az tetszett, hogy 10 méterenként árulták a csapattal kapcsolatos ereklyéket. De itt ne csak mezekre meg sálakra gondoljatok. A legkisebb csecsebecsétől a melegítőig mindent. Ja, egyébként képzeljétek el, hogy a boltokban még Aalesund Fotball Klubben-es kenyér is van. Bent a stadionban óriási hangerőn bömböltek a hangszórók. Nem hazudok, de a csapatnak vagy egy CD-re való zeneszáma van. Mind őket élteti. Van egy himnuszuk, amit mindig a felvonuláskor énekel el egy énekes élőben. Mindenki tudja a szöveget, énekelgetnek és táncolnak amíg a csapat bemelegít. Egyébként van két hatalmas kivetítő is, amin a szurkolóknak vetítenek le kisfilmeket mint például interjú játékosokkal, a meccsre való felkészülésről, edzői értékelésekről. Van egy ceremóniamester is, aki sárga öltönybe öltözve, headsettel a fején járkál körbe a pályán és hergeli a szurkolókat, hogy tapsoljanak és énekeljenek.
Én egy 40 év körüli boszorkány kinézetű (fekete haj, csúnya tekintet, görbe orr ám mégis magát a város szépének képzelő - ezt az öltözködéséből lehetett egyszerűen leszűrnöm) nő mellé álltam, aki már annyira beleélte magát az éneklésbe és táncolgatásba, hogy folyamatosan lökdösött. Aztán amikor meglátta, hogy én hozzáképest 100%-al kevesebbet mozgok és éneklek, elkezdett norvégül karattyolni és félre nem érthetően arra buzdítani, hogy tartsak vele a szurkolásban. Én meg úgy tettem, mintha hozzá beszélnék vissza magyarul nagy mosoly kíséretében, de közben Ricsinek mondtam, hogy mit gondolok erről a nőszemélyről (...)
Figyeltem a bemelegítésüket...Hát, nem mondanám, hogy ők annyira a koordinációs feladatok megszállotjai. Bemelegítettek, nyújtottak, aztán két kiskapura játszottak, majd azt követően csináltak egy két sprintet. A kapus (aki tőlem egy évvel idősebbnek tűnt) szinte unottan csinálta a feladatait és ha véletlen vetődnie kellett, akkor utána minden arcmimikája úgy rendeződött, mintha egy hatalmas citromba harapott volna. Majdnem mondtam Ricsinek, hogy fogjon le..Nem létezik, hogy ez a gyerek nem értékeli, hogy 10 ezer néző előtt védhet egy gyönyörű stadionban. Ha egyszer megadta volna nekem a sors, hogy ilyen helyen védjek, tutira úgy kellett volna csillapítgatni, hogy maradjon még épp eszem a meccsre, ne buzogjak annyira.
Az a meccs alatt kiderült, hogy a színvonal nem sokkal jobb, mint egy NB I-es meccs. Kevesebb taktikai elemet lehetett felfedezni (háromszögelések, mögöttes elfutások, súlypont áthelyezések) de a játékosok technikailag képzettebbek, azaz pontosabban passzolnak jóval. Furcsa volt még azt látni, hogy nincsenek beadások. Oldalt ha elfut egy játékos, akkor nem belövi a labdát a kapu elé, hanem visszafelé laposan a második hullámban érkezők elé passzol erőből. Biztos a műfű előnyeit próbálják ezáltal használni. A védők biztosan fejelnek el mindent, a csatárok nekem úgy tűntek, hogy meg sem próbálják felvenni ebben a harcot velük.
Az első kapuralövésig 40 percet kellett várnunk. A végeredmény is 0-0 lett, ami igazságosnak mondható, mert két igazi helyzete volt mindkét csapatnak. Az Aafk egy kapufáig jutott, míg a Fredrikstad abból szerezhetett volna gólt, hogy a kapus kiejtette a labdát éppen a csatár elé, aki viszont a kapus mellét bombázta telibe. Nem volt jó meccs, nem hiszem, hogy többet kimegyek, bármennyire is felüdülés a miliő a magyar meccsekhez képest. Itt a félidőben a gyerekeknek aalesundos cukorkákat és chipseket dobálnak. És az a meglepő, hogy rengeteg a kisgyerek és a család. Az apuka-anyuka Aalesund melegítőben szurkol a csapatnak, míg a gyerekek valamivel lefoglalják magukat a lelátón, kergetőcskéznek vagy dobolnak...Vagy amit egy kisgyerek jónak gondol. Ez azért fontos, mert a kisgyerek azt látja, hogy a szülei mindig kint vannak, ő kap cukrot és chipset tehát megszeret meccsre járni. Ja, és nem azt látja, hogy a szurkolók verik egymást, vagy huhognak, anyáznak. Ez egy másik kultúra, fociban is..
Ma csak 2-től 4-ig van sulim, egy órám van hétfőnként. Otthon is megkezdődött a tesóimnak és Nóriéknak az "ipar", úgyhogy kicsit meg kell majd az eddigi beszélgetéseket is rövidíteni. Pedig az a rossz, hogy eddig így számítógépen beszélgetve nem éreztem azt, hogy kielégülne a beszélgetés iránti éhségem. Mi lesz, ha még kevesebbet tudok majd a szeretteimről? Ezek egyelőre a kétségbeesés szavai voltak tőlem, de ne aggódjatok, vagyok én annyira erős, hogy összeszedjem magam. Lehet, hogy herótot kaptok majd a sok Forrest Gumpozásomtól, de megintcsak ő ad erőt nekem. Hogy amikor futott, vagy Vietnamban volt, akkor sem sokat beszélt Jennyvel vagy a mamájával, de mégis amikor hazaért többször, hosszú idők után, mindig ott tudta folytatni az életet, ahol előzőleg abbahagyta. Látjátok, már meg is nyugodtam?!
Remélem tetszik az oldal új külalakja, ha nem jön be olvasószempontból, szóljatok és változtatok!
Legyetek résen!
Jocó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése