Sajnos megérkezett a rossz idő ide Aalesundba. Az utóbbi két napban nagyon fújt már a szél és néhányszor a nap folyamán keletkeztek mini viharok, de azok csak pár percesek voltak. Ma viszont megállás nélkül esett az eső. Megpróbáltam kiszúrni egy olyan pillanatot, amikor kevésbé esik az eső és sétálni egyet. Elvittem a fényképezőmet is, gondoltam hátha látok valami olyat, amit érdemes lenne lekapni, de menet közben úgy döntöttem, hogy ma inkább kamera üzemmódra kapcsolok.
Annyit el tudok mondani, hogy ilyen kellemetlen esővel még nem találkoztam. Azért a Forrest alulról zuhogó esőjéhez még nem mérhető, de tényleg rossz. Csipkodja az ember bőrét. Nálunk azok a finom, kövér cseppek vannak, amik szinte jól is esnek. Itt meg szinte a fájdalom küszöböt súrolja. Na, meg a szél is! Ezt már korábban megtapasztaltam, hogy szörnyű nagy erővel tud itt fújni. Képzeljétek el, a fentebb lakó emberek azt állítják, hogy még a házat is kilengeti egy picit, de már emberileg is érezhetően. Mindenesetre nagyon remélem, hogy nem véglegesedik az időjárás, mert eddig egy rossz szavam sem lehetett rá. Zsákban hoztam a meleget. Otthon talán még rosszabb idő volt eddig, mint itt kint Skandináviában.
Péntek este megünnepeltük az előadás sikerét. Kissé hosszúra és meglehetősen görbére sikeredett az az este, így a szombati napomon nem volt lehetőségem reggelit elköltenem. Így őszintének kell lennem: olyan naplopó voltam a szombati napon, amekkora csak lehet lenni. Anya szavaival élve csak szüttyögtem egész nap. Viszont megpróbálkoztam az étrendembe egy kis újítást csempészni. Tikka maszalás szósszal (valami indiai okosság) csináltam rizst, a húst pedig virslivel pótoltam. Furcsa íze volt, jónak semmiképp sem nevezném, de legalább ezt is kipróbáltam. Az a gond, hogy még van egy adagra való, úgyhogy hamarosan újra vissza kell erre a kajára térnem.
A kedvemet is úgy érzem befolyásolja ez az idő. Nem vagyok se rossz kedvű, se szomorú, hanem olyan szürke hangulattalanná tesz. Nem látni egész nap folyamán a Napot, nem is annyira buli. Ilyen időben mindig focizni szerettem otthon. Anya kárára, mert neki utána ki kellett mosni a kapus cuccomat. Ja, tényleg, fociról jut eszembe, hogy tegnap a Manchester meccset is néztem. Hihetetlen, hogy szinte minden meccset meg tudok nézni, mert itt rákényszerültem, hogy rájöjjek hogyan kell interneten TV-csatornát befogni.
Most itt vacogok a gép előtt, az ujjaim alig hajlanak be, ahogy írni próbálok, úgy lefagytak. A fejem meg kong teljesen, mert úgy telifütyülte a szél. Azt hiszem csinálok egy teát és megnézek egy filmet, úgyse nagyon néztem már napok óta normális filmet.
Remélem rátok jó idő van otthon, és mindenki egészséges, jókedvű!


2 megjegyzés:
Brrrr.. A tengerpartot mi a "másik oldaláról" ismerjük. :) De ezt is érdekes volt látni. Hány fok van nálatok?
Lehet, hogy ezek a norvég csajok mégiscsak tudnak valamit gumicsizma ügyben?? :) Talán már érezték az esőt és rákészültek a múlt héten.
A fotóid, a videóid nagyon jók, gyönyörködünk a tájban. Sőt az esős felvételben is!
Üdv. Gyenesék Bp.
Rálett ott zoomolva a batári Salamonokra :)
T
Megjegyzés küldése