100

Sziasztok!

Nagy örömömre szolgál tudomásotokra hozni, hogy minden rendben van velem a tegnap esti vacsorám után. Megfogadtam már régebben, hogy amit csak tudok kipróbálok táplálkozásügyileg. Ilyen kis rákokat még nem nagyon kajáltam, úgyhogy tegnap iskolából hazajövet elhatároztam, hogy a Kiwiben (az itteni Marika néni kisboltja) rendezek egy kisebb bevásárlást. Az elmaradhatatlan tejemet vettem meg, amiből egyébként egy liter annyiba kerül, mint ugyanakkora mértékegység benzin...:-) Ezen felül fél kiló élősködőt (rákot), egy kenyeret (húú a kenyeres sorban volt egy olyan büdös ember, hogy szinte sprintbe kellett a kenyeremet megmenekíteni, be ne igya a szagát - gondolom egyébként hogy nem az új David Beckham parfümöt tesztelte az illető), wok zöldséget, majonézt és ráksalátát (hogy ne maradjak rák nélkül, ha esetleg elrontom a főzést) vettem.

A posta egyébként a bolttal együtt van ezért megálltam a posta pultjánál is, mert be kellett jelentkeznem, hogy most fél évig nem félrepostázás miatt lakik Gazsó József a bizonyos cím alatt. A nő kicsit tört angollal tudomásomra hozta, hogy jött nekem egy csomag, úgyhogy azt is elvihetném most. Nagyon megörültem, mert már másfél-két hete vehettem egy cipőt az eBay-en és gondoltam biztos az jött meg. A nő kezembe nyomott egy sokat megélt dobozt, amin néhol helyen már le volt tépkedve a papír is. Rohantam haza, hogy végre kibontsam (karácsony feeling mindig ha levelet vagy csomagot kapok). Út közben feltűnt egyébként, hogy a dobozom nem úgy reagál mintha cipő lenne benne. De úgy vélekedtem, hogy annyira full-extrás cipőt vettem, hogy mindenféle ajándékot és kiegészítőt tettem bele.

Amint beértem a szobámba, nekiestem a csomagolásnak. Arra lettem figyelmes, hogy mintha por vagy valami olyasmi hullana ki. Aztán alaposan megvizsgálom és látom, hogy morzsa. Hát, ne tudjátok meg mekkora kétségbeesettséget éreztem, hogy biztos átvágtak a cipővel és küldtek egy zacskó kaliforniai homokot vagy effélét. Aztán lesegetem a dobozt, és látom, hogy légiposta. Fordítok mégegyet, mint Rubik-kocka lett volna a kezemben, és látom kisbetűkkel írva: Gonda Nóra. Addig mondjuk 2-es fokozatban bontottam, ettől fogva azonban 5-ösben. Szésszakítottam a dobozt, mint Jani a kemény! Kihullott belőle egy hatalmas Herz szalámi. :-) Abban a pillanatban egy könnycsepp is kicsordult, úgy megérintett az a szép rúd hazai! :D Szedegetem ki a kedvességeket: gyulai kolbász, konzervek, tea, szószok viszont a Chips és a spagetti nem élte túl az utat. A chipsből humusz finomságú morzsahegy keletkezett, a spagetti meg széttördelődött. Benyálaztam az ujjamat és elkezdtem Chips port falatozni, mintha csak Micimackó lennék a mézescsuporral. Látom, hogy levelek is voltak. Mindegyiket átitatta a kolbász zsír, de a kedves betűket még az sem tudta elhalványítani. Ilyen volt az én magyar Gonda Mikulásom szeptemberben, igaz piros almát és mogyorót nem hozott de kit érdekel, ha finom kolbászt hozott! :-D

Azt csodáltam, hogy a doboz kibírta Aalesundig. Azon gondolkoztam, hogy milyen mechanikai hatásoknak kellett érnie, ha még a konzerv is megnyomódott. A fantáziám a következőt vázolta fel: átvilágították a postán és látták ebben a dobozban bizony kedvességek vannak, aztán látják: Gazsó József Aalesund. A postás nő aztán előveszi a pecsétet és rányomja: Júzsinak. Ez a jelzés postásberkekben annyit tehet, hogy a repülő és a postáskocsi után kötve lehet csak szállítmányozni a csomagot. Üzenem kedves Postástársadalom, nem tudtatok megszívatni. Mindent megkaptam! :-D

A vacsora főzésemet láthattátok a videónak köszönhetően. A rendezői változatot nem mertem feltenni, nehogy valami emberjogi szervezet rátaláljon és félreértse, hogy én játszom az étellel. Pedig nem játszottam, csak ezek a kis rákokat nem olyan könnyű az én "apró" ujjaimmal ehetővé vetkőztetni. Gondoljatok bele milyen az, amikor az ember irtózatosan éhes már de minden egyes kis falatért vagy 2 percet kell ügyködnie. Hát, legalább fél órát vacsoráztam Viszont az igazat megvallva: nagyon finom volt és jól is laktam. A párolt zöldség is jó ötlet volt. Kicsit legalább felélénkítette bennem az Anya étterem franchiset.

Este folytatódott az örömpontjaim gyarapítása...Magyarul tudtam nézni a Svédország-Magyarország meccset. Lehet, hogy otthon most nektek furcsa olvasni, mert más helyzetben vagytok, de én mindennek meg tudok örülni, ami a bennem kialakult Magyarország képet felélénkíti. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem hallgatok erre specializálódott zenéket, vagy ilyeneket. Nekem éppen megteszi például egy ilyen meccsnézés. Vagy hírolvasás közben (ha nem egy szétplaccsant emberfejet mutatnak az előtérben) magyar tájat látni a képeken. Egyébként verseket is szoktam olvasni és van egy ami tetszik és megérintett. Így szól:

Édes Hazám (Amerikából írva)

Ahogy a kéklő óceán ezer kilométereken át futtatja a
szelet
a hátán, ahogy a hajnali harmat nyári napkeltekor gyöngyözik a virágok
szárán, úgy pezsdül fel vérem is egy otthoni hangot hallván.

Szívem is másféle
mosollyal dobog, elmémen sok szép emlék
átrobog, ott, ahol piros-fehér-zöld szín
lobog, s drága édesanyám egymagában
zokog, ahol oly sokszor üdvözölt a
karácsonyfa illata, ahol csillagos éj
volt a lelkem paplana, kicsiny szobám
rejtekén, mikor álmodoztam én, s úgy
szállt mindig pillámra csillag szőtte álma
szívemnek, lelkemnek éjjel ében
baján Édes Hazám kitart karján.

Csinger
Beatrix

A meccsre visszatérve: nem nagyon szeretnék elemzésekbe bocsátkozni. Annyit mondanék, hogy ez a vereség kevésbé bánt engem, mint a dánok elleni iksz. Az a meccs nyerhető volt.. Ez hiába lett 2-1, a svédek már az öltözőben voltak, amikor Rudolf befejelte. Én nem is láttam a gólt, mert a hármas sípszót ki nem állhatom, ha kikap a csapatom, így akkor mentem el pisilni inkább.

A meccs után nem nagyon tudtam nyugodni, mert hiányzott az az állapot, amit úgy szeretek az életben. Mégpedig, hogy csak a szerelem foglaljon le. Hogy ne tudjak mit tenni, csak azt ízlelgetni, ahogy a szívem lángokban áll. Nehéz ilyen állapotba kerülni, ha az ember távol van attól, aki ennek az érzelemnek a célpontja. Úgy gondoltam, hogy ha szégyen, ha nem, mesterségesen kell bekurbliznom ezt magamban, mert akkor már Nóri aludt és nem tudtunk beszélgetni, de én meg így akartam elaludni. Lángokban... Betáraztam romantikus filmekből még korábban így elérkezettnek láttam a The Notebook (magyar címe: Szerelmünk lapjai) című filmet megnézni. A történet röviden:

Az öregember jegyzettömbjével a hóna alatt minden nap ellátogat az otthonba egy
Alzheimer-kórban szenvedő asszonyhoz. Kinyitja a füzetét, és egy szerelmi
történetet kezd felolvasni az emlékek nélküli nőnek: Allie Hamilton és Noah
Callhoun viszontagságos életének történetét. A férfi asztalos, a nő jó házból
való úrilány, aki vidéken, Noah szülőfalujában tölti a nyarat. A szerelem nyara
után kirobban a második világháború, Noah-t és Allie-t elsodorja egymástól az
élet. Csak hét év után hozza őket össze ismét egy véletlen - ezúttal örökre? Az
öreg hölgy lassan ráébred, hogy neki is köze lehet ehhez a történethez."

Elég megható történet volt, örültem, hogy megnéztem a filmet. Utána úgy tudtam aludni, ahogy szerettem volna. Nem a pár helyzetébe képzeltem bele magunkat (kinek kell olyan élet, ha a sajátja jobb :)) hanem lobogó szívvel jobb az Én Nórimra gondolni.

Reggel én tartottam a spanyol órát, mennem kellett a termet kinyitni és a headseteket beszerezni, mert csütörtökönként - mint tudjátok - a számtech. teremben van a spanyolunk. A napomat egy számra való gondolás lengte be. A szám nem más, mint 100. Ennyi nap van még hátra, hogy az én egyetlen Nórimmal újra együtt lehessek. Téved az, aki azt gondolja, hogy hazavágyok. Nem, nem vágyok haza. Nóri hiányzik, de tudom, hogy ez az egyedüllét kell nekem. Mind a száz nap, ami még előttem van, hálát adok Istennek, hogy adatott. Úgy érzem, hogyha hazamegyek Magyarországra és folytatom az életem akkor többként és jobbként tudom majd a dolgomat tenni. Ez az száz nap pedig nem sok, hanem szinte kevés, ha valaki (mint én) nem szendvedésként fogja fel, hanem úgy, mint egy páratlan lehetőség az életben, amikor egy fiatalember a saját talpára állhat és felmérheti, hogy mit is ér a szüleitől, családjától függetlenül (az igazság miatt: anyagilag még függve). Hogy mi az én vágyam? Hogy ez a 100 nap rendes gyorsaságban teljen el, vegyem sikerrel az akadályokat, majd azt követően mintegy az egész megkoronázásaként: Nórit újra ölelhessem, remélem férfibbként mint kijöttem.)

Kicsit most a "szentimentálisabb" Nórijocójába is betekintést nyertetek. Az olvasásotok megkönnyebbítésére, most is tettem be képeket igaz "témátlanokat". Ha az öcséimmel találkoztok, fogjatok kezet a nevemben is velük! Üdvözöllek Titeket!

Jocó