Sukkertoppen

Sziasztok!

Ma már sajnos beszorultunk a kollégiumba. Leszakadt az ég, éjfél óta folyamatosan esik. Éppen ezért örülök duplán annak, hogy a tegnapi napomat sikerült igencsak aktívan eltöltenem. Ugye ott hagytam abba tegnap, hogy a Food Festivalra megyünk le... Pillanat, megnézem! Igen, ott!

Szóval egy órára beszéltük meg, hogy lent az épület előtt találkozunk. Én, Balázs, Ricsi és Mirek. Célunk az Étel Kiállítás és Vásár volt, amit lent a kikötőben rendeznek meg minden évben, és az egyik legnagyobb itt Norvégiában állítólag. Nos, nekem kisebbnek tűnt mint egy apáti vásár,

úgyhogy ennyit a méretekről. Innentől kicsit szkeptikusabban fogadom majd a méretbecsléseket. Végigkóstolgattunk mindent, amit csak lehetett. Nekem két dolog ízlett. A sajtok és egy bizonyos halféle - a nevét sajnos nem tudom - amivel nem csinálnak semmit. Tehát se nem sütik, se nem főzik. Hanem egyszerűen csak hosszú ideig pácolják. Annyira puha mint a vaj, és az íze is egészen finom. Voltak kolbász és hurka utánzatok, dehát csak nevetnem kellett rajtuk annyira ehetetlenek voltak. Az idősebb korosztály meg teljesen átszellemülve mammogott, hümmögött és bólogatott, hogy ez igen, ez a mennyei kolbász. Sajnos, még nevetni sem tudtam annyira sajnáltam őket, hogy azt finomnak gondolják. Volt a COOP-nak is egy standja, ahol ingyen lehetett gyümölcsöt enni úgy, hogy mindenki magának szedett ilyen kis műanyag pidlibe. Azt csíptük mindannyian, almán kívül ugyanis nem sok gyümölcs van itt kint, ami egy diák számára megfizethető.

Talán egy órát sétálgattunk a standok között, utána mivel már mindent megkóstoltunk, amit lehetett, úgy döntöttünk csinálunk valami kis sétát. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy volt egy egészen furcsa szituáció, amíg sétáltunk. Láttuk, hogy a földön hever egy 50 koronás (1500 Ft). Körbe néztünk, hogy nem-e már keresi valaki, és láttuk, hogy a norvégok is észreveszik, de csak átsétálnak felette. Akkor leesett, hogy errefelé annyira tisztelik más tulajdonát, hogy inkább fel sem veszik a földről, úgy vannak vele, hogy majd visszajön a gazdája. Errefel Mirek, mint amikor a tyúkok közé kaját dobnak, úgy rávetődött a pénzre. Láttátok volna azt a büszke arcot neki, de mi nem őt néztük Ricsivel, hanem körülötte a norvégokat, amint megvető tekintettel néznek rá. Utána fél óráig próbálta neki Ricsi magyarázni neki, amit előbb leírtam nektek. Nem igazán értette meg...Helyette, hogy kiengeszteljen bennünket, felajánlotta, hogy vesz két dobozos sört és megosztja velünk. Nem kértünk belőle...Én főleg nem! Igen, jól hallottátok, 1500-ból két dobozos sörre futja.

Nekiindultunk a Cukorhegynek, vagy ahogy a helyiek mondják Sukkertoppennek. Félreértés ne essék, nem Rióban vagyunk! :-) Ugyanis ott is ugyanígy hívják, amin tudjátok, az a nagy szobor van. Akkora séta volt, mint mondjuk Apátiról Kisérre. Nagyjából. Jó volt, mert sokat beszélgettünk út közben. Végülis nem hegy, mert csak 314 méter. Inkább egy olyan kiadós dombnak mondanám. Ricsitől egész szép teljesítmény volt, hogy feljött, mert 3 hete még gipszben volt a lába. De végülis én is szinte a legjobb ruhámban mentem, mert úgy volt, hogy csak a kajakiállításra megyünk. Felmásztunk végül, és nagyon megérte. Nagyon jó volt mozogni, megszuszogósodni. Vagy ahogy Ricsi mondaná, az ánuszrózsát megizzasztani. :-D Fent leültünk és ránktört néhány percre a némaság. Egyik oldalon fjordok, másikon szigetek és a város. Furcsa magyarként ennyi vizet látni és ilyen dombokat, hegyeket és hófödte csúcsokat egyszerre látni. Nem ehhez van Apátin szokva a szemem. Ja, és a levegőről is csak jót tudok mondani. Annyira friss, nedves és üde, hogy szinte nem is kell lélegezni, bemegy a tüdőbe magától. A csöndszünet után nekiláttunk a fényképezgetésnek. "Most innen, most így!" - mentek az utasítások.

Engem kicsit megkergített a levegő, vagy nem is tudom, mert az öröm hormonok arra késztettek, hogy vegyem le a felsőmet és mellemet csapkodva ordítsak. (King Kong II) Ésszerű magyarázot most ne várjatok tőlem, akkor az esett jól és kész! :) Kicsit talán közrejátszott, hogy meg akartam tudni az egész életemben, hogy milyen lehetett az Ezüst Nyílban, amikor Imperiál a hegy tetejéről üvöltéssel probálta elrémiszteni a több mint száz tagú kutyafalkát, akik még a Galagonya partot is megjárták, hogy a világ legerősebb kutyáit összegyűjtsék. Igen, ez lehetett cselekedetem mozgatórugója, mostmár rémlik... :-DD

Aztán gyorsan visszaöltöztem, mert a mellbimbómat szinte már le lehetett volna törni, úgy megfagytak. És mert jött fel egy hegymászó. Szóba elegyedtem vele, mert a fényképezőnk szinte ugyanolyan volt. Akkor ő aztán visszakérdezett, hogy mik voltak azok a szép szavak, amiket világgá kürtöltem. Mondtam, hogy Magyarországról jöttünk és csak a hazafiságomat tudattam Norvégiával (Magyarország, magyarok - kiáltások). Olyan beszélgetésbe elegyedtünk, hogy a hegyről majd három órába tellett mire lekecmeregtünk. 10 méterenként megálltunk és beszélgettünk. Elmondta, hogy 5 ször vitorlázta már körül a világot. 56 éves most. Művészeteket tanul az Aalesundi Főiskolán. Szobrászkodni szeretni, mert ez a gyerekkori vágya. Volt már búvároktató Vietnamban is. Ja, egyébként a haja és az öltözködése is egy vietnámi amerikai katonára emlékeztetett. A nevét nézzétek el, hogy nem jegyeztem meg. Egyelőre még nem állt rá a fülem a norvég nyelvre.

Visszatérve az emberünkhöz...Szinte volt már a világ minden országában. Még Peruba és Tajvanba szeretne nagyon eljutni, illetve Kínát nem csak Shanghajból látni. Hihetetlen volt hallani egy 56 éves embert, aki ennyit látott a világból, és ennyi kultúrát ismer. Kérdeztem, hogy miért csak most ült be az iskolapadba. Erre azt felelte, hogy körbe kellett utaznia a világot, megannyi dolgon átesni és tapasztalatot szerezni, hogy rájöjjön, mennyire fontos az oktatás és hogy azt csinálja az ember, amit mindig is szeretett volna. Elmondta, hogy az apja miatt lett tengerész. Mert ez volt családja foglalkozása és nem törhette meg a hagyományt. No és persze az apukája nem engedte, hogy művész legyen. Így lett a végzettsége hajós mérnök. Később hivatásos búvár is lett. Sok bűnben benne volt, mert volt, hogy két hétre kikötöttek, valamelyik kikötőben és akkor csak dorbézoltak. A bűnökből kiábrándult, keresztény lett, családjához hűséges lett és feladta azt az életet. Elmondta még, hogy egy átlagos havi kereset egy tanárnőnek Norvégiában 8 700 000 Ft-nak felel meg. Adott tanácsokat, hogy hogyan együnk halat. Honnan vegyünk a bolti ár harmadáért és milyen halat. Hogyan csináljuk meg. Mesélt arról, hogy soha sem gondolta azt, hogy máshol telepedjen le, mert bárhová megy, tudja, hogy a hazájánál nem tudna szebb helyen lakni. Azért, mert minden embernek a hazájának kell a legszebbnek lenni. Beszélt arról, hogy ő annak örülne a legjobban, ha csak egy nyelv lenne a világon. Szerinte nem veszne el a kultúra, mert nem a nyelvből származik a kultúra, hanem az életek különbözőségén. Hogy Magyarországon is máshogy csinálják a palacsintát, meg ő is itt. Mind a kettő palacsinta, de mégis különbözik. Beszélt arról, hogy az emberek életének magányügynek kellene lenni. Az, hogy miben hisznek, az, hogy milyen a szexuális életük, az, hogy miből élnek, mind magányügynek kellene lenni, mert azt nem szereti a világban, hogy az emberek egymást befolyásolják. Nem néz TV-t, hogy az maradjon, aki. Egy műsort néz a norvég "M1"-en, ami arról szól, hogy külföldiek mondják el a véleményüket ők hogyan látják kívülről Norvégiát. Elmesélte, hogy leginkább halat és Pizza Grandioso-t eszik. Hogy mi a Pizza Grandioso? Volt egy cég itt a térségben, ami különféle fagyasztott árukat gyártott és egy konkurens cég fel akarta vásárolni, hogy aztán bezárassa. A cég igazgatója megkérte az őket felvásárolni szándékozó cég vezetőit, hogy bármit megcsinál csak ne tegyék tönkre a cégét, mert már tradíciója van a térségben. Azt válaszolták, hogy gyártson pizzát. A céljuk ezzel az volt, hogy olyan termékkel próbálkozzon, amibe tutira belebukik, hisz a norvégoknak jószerével lövésük sincs mi az a pizza, nemhogy készítsenek. A történet szerint a főnök megkérdezte a feleségét, hogy tud-e pizzát készíteni és ha igen, akkor csinálna-e neki egyet. Annyira ízlett, hogy ezt a házi pizzát kezdték el gyártani. A történet napjainkban: ez a pizza Skandinávia szerte a No. 1 és a cég az egyik legnagyobb fagyasztott élelmiszert gyártó és forgalmazó cége.

Valószínűleg meg fog a házára hívni bennünket igazi halvacsorát enni. Jó volt hallgatni ezt az embert, sok érdekes dolgot mondott, igaz nem mindennel értettem vele egyet. Nem csak a hegymászásért, de ezért a beszélgetésért is megérte a Sukkertoppent meghódítanunk. Ma a rossz idő ellenére már van programom. Vettem jegyet az Aalesund Fotball Klubben Fredrikstad elleni bajnokijára. A meccs hétkor kezd és Ricsi is jön velem. Remélem nem ázunk nagyon el, és a meccs is jó lesz!

Üdvözöllek Titeket!

Jocó