Hasfelmetsző

Sziasztok!

Végre újra itt van a hétvége! Nincs is sok jobb dolog annál mint addig aludni, míg teljesen ki nem piheni az ember magát! Bár vannak olyanok is, akik sohasem érzik kipihentnek magukat. Szerencsére én nem az ő táborukat gyarapítom. Tegnap nálam ez az állapot reggel hétkor állt be. Úgy éreztem nincs tovább ágyban maradni, kipihentem magam. Mintha csak az ágyam Kimák Tibi IFA-ja lett volna és kibillentett volna, mint egy plató sódert. Napom ezek után azzal folytatódott, hogy próbáltam visszaemlékezni mit tudtam ilyenkor csinálni. Ilyen korán.

Jobb ötlet híján félkómásan bekapcsolatam a Sláger Rádiót és a Bumerángot hallgattam. Úgy ültem a laptop előtt, mint régen az idősebb korosztály képviselői a diódás (vagy hogy a szösznek hívták azt a csavargatósat..) rádió előtt a Szabad Európát vagy a Kossuthot hallgatva. Irtó furcsa érzés egy idegen országban ülve, teljesen más körülmények között hallgatni azt ami otthon a hazádban történik. Nem is értem, hogy azok akik hosszú időre kényszerültek külföldre, vagy máshol élnek, hogyan bírják ezt ki. Kicsit nem figyelek és azon kapom magam, hogy szentségelek, hogy mennyi traffipax van, miközben az otthonról kapott májkrémet eszem kenyérre kenve, tejjel. Dehát mit érdekel engem a traffipax és az igazoltatás Norvégiában? Nonszensz az egész. :-)

Utána a szobámat takarítottam, legalábbis a használhatatlan papírokat, üres dobozokat összegyűjtögettem és kidobáltam. Levittem a szemetet. Aztán a ruhámait tettem rendbe. Van egy rossz szokásom, hogy ahol levetkőzök, akkor azt csak otthagyom egy kupacban, hitegetve magamat, hogy következőnek ha erre sétálok, majd szépen összehajtogatom és normálisan leteszem. Mivel a szobám belső paraméterei nem túl nagyok, ezért nem sok helyen öltözködhetem, így ez a ruhakupac a karosszékben gyűlik össze mindig. Sajnos meg kellett állapítanom, hogy a ruhák mosása sem halogatható tovább. Két mosogatógéppel nyomta egyszerre, mint a westernhős, akinek egy Colt már nem is elég. Közben kaptam egy értesítőt a UPS csomagküldőtől, hogy 3 napja próbálja átadni a cipőmet, de sohasem vagyok otthon. Kössz..Hogy legyek itthon ha iskolaidőben jön ide? Így amikor pisilni mentem, akkor is nyitva hagytam az ajtót, hogy véletlenül se szalasszam el ha kopognak vagy csöngetnek. Öt körül meg is jött a csávó, de csak jelbeszéddel kommikált, mert szerintem csak Norvégiába betelepült. Végülis egy csomagkézbesítőnek tényleg nem kell nagy szókincs: "Itt írja alá!" "Köszönöm" és ki is fújt.

Utána úgy voltam vele, hogy már eleget voltam itthon, kicsit ki kell mozdulnom. Nyakamba vettem a fényképezőm és megindultam a nagy "nemtudomhová." Nem sokáig jutottam, mert lent ácsigózott néhány ismerős arc egy benzines kannával és pecabotokkal. Mondták, hogy menjek velük, nézzem hogyan horgásznak, meg a magyarok is jönnek amúgy is. Velük tartottam.

Lesétáltunk a kikötőbe, mert a fősulinak van egy kis motorcsónakja amit ingyen ki lehet bérelni, csak magunknak kell benzint szerezni hozzá. Bementünk a legközelebbi fjord közepére. Volt ott egy ilyen nagy gumi labda, amin a terhes nők szoktak tornázni bója (vagy ly..?) gyanánt. Oda kikötöttük magunkat. Három bot volt és hatan voltak. Ricsi és Balázs legalább őszinte volt és bevallották, hogy sohasem horgásztak még (szép kis első alkalom, nem? Norvégiában egy kristálytiszta vizű fjordban. Nekem a jászsági főcsatorna jutott, ha nem csalnak az emlékeim :D ). A többiek viszont előadták, hogy ők tanították még Rex Huntot is horgászni. Micsoda kamu emberek, gondoltam. Amit horgászatnak neveztek, az maga a szentségtörés. Hogy miért? Villantó volt felszerelve a botjukra, hármas horoggal, meg rácsombékoltak egy ólmot. És csalit tettek rá, de mit? Kenyeret! Hát Istenem, kenyér és villantó?? Aztán az egyik elővett rákot ( olyat mint a Gurmet Júzsi című bejegyzésben található videóban láttatok) és azt tett rá. Na, az már jobban nézett ki. Fogott is vele egyből egy nagyobb halat. A másik gyerek természetes rögtön kért egy rákot. Ő is fogott egyet. De a legborzasztóbb azt volt látni, hogy nem merik a halat megfogni. Kihúzták a halat a csónakba és ott vergődött csóró hal ezek meg talán azt várták, hogy kiesik a horog a szájából. Ronggyal fogták meg a halat és mint az úri kisasszonyok, két köröm közé szorítva a damilt, úgy vették ki a horgot. Utána meg otthagyták fuldokolni a halat.

Balázs mondta, hogy vagy dobják vissza, vagy végezzenek velük, mert ez így állatkínzás. Dehát ezek a tápszeres fiatalemberek eddig maximum a pennymarketben láttak halat, lefagyasztva. Lövésük sem volt, hogy mit kell tenni. Addig talán még eljutottak, hogy megnéztek az Animal Planeten egy horgászos dokumentumfilmet. Leütöttem a halakat egy üres sörösüveggel. Ezek az emberek úgy néztek rám, mint egy barbárra. Igaz én is rájuk, nemkülönben, hogy minek játszák akkor meg magukat. Mint mondtam, Ricsi és Balázs nem közéjük tartozott. Ebből a három flótásból kettő német és egy cseh volt. Kiélték a felsőbbségrendűségüket rajtunk: magyarok felett.

Onnantól ahogy megfogtam a halakat a szerepem hirtelen kísértetiesen kezdett hasonlítani ahhoz, amikor Gazsó papámmal megyek el horgászni. Csaliztam, horgot szedtem ki az itteni "törpeharcsából", ami seggig benyelte az egész szereléket. Velük is végeznem kellett, de őket felhasználtuk halszeletekként csalinak. Aztán Balázs is fogott végre egy nagy halat, talán a legnagyobbat. A jó az volt, hogy ő legalább rendeltetés szerűen horgászott Ricsivel felváltva. Villantót nem fenekezőként használva.

Nem tudom mikor jöhettünk vissza a partra, de a naplemente állapotából ítélve már vagy fél 9 is lehetett. Hihetetlen szép errefelé a naplemente!! A partra érve jött a mondat a cseh gyerektől: "Soooo, are we gonna make this for dinner?" Na, mondom itt verem meg. A gyerek nem meri a hajóból sem kivenni a halat, de arról hablatyol, hogy vacsorát csinál belőle. Természetesen ő vette ki a legkevésbé a részét a halpucolásból. Ricsi és Balázs konyháját kellett átalakítani egy Hitchcock film hasfelmetszős jelenetévé. Csak miattuk döntöttem úgy, hogy segítek. Mivel ők mondták, hogy még halat sem fogtak, el tudtam képzelni, hogy a pucolással sincsenek képben. Megpucoltam mindenki halát, de az étvágyam úgy elment, hogy engem aztán kínálhattak hallal. A pofátlan Mirek az ő halát lefagyasztotta és mondta, hogy visszajön majd kóstolni. Biztos érződik rajtam az idegesség, sajnálom na, az ilyen embereket nagyon nem csípem. Ricsi és Balázs javára legyen mondva, hogy megkínálták belőle, a magyarok becsületét most ők mentették meg. :-) Legalábbis, hogy továbbra is vendégszeretőknek lehessen a magyarokat nevezni.

Ma borzasztó rossz idő van. Úgy vélem, hogy bentragadtam a szobában. Maximum a konditerembe tudok elmenni ilyen időben. Ja, meg Manchester a Liverpoolal játszik. Nem piskóta! ;-) Remélem Magyarországon elviselhetőbb idő van a hétvégén, és minden embernek jó kedve. Esetleg ha kérhetnék személytelenül valakitől egy nagy szívességet...Aki ráér, kimenne a kedvemért hétvégén az apáti focimeccsre és csinálna néhány képet? Ugyanez igaz a kutyámra, Jackiere, meg az öcséimre...meg..meg! Egyszóval képeket elfogadok. :-D

Üdv:Jocó