Juvet Landscape Hotel

Sziasztok!

For English version, click right here: http://norijocoja.blogspot.com/2008/11/facts-about-juvet-landscape-hotel.html

Úgy látszik kezd bekövetkezni, amit korábban feltételeztem a blogozással kapcsolatban, mégpedig, hogy mit fogok majd csinálni, ha már erre alig lesz időm. Nem baj, szeretem írni, meg remélem jó perceket okozok azoknak, akiket őszintén érdekel, hogy mi van velem. Csak annyit fogadjatok el, hogy nem tudok minden este írni, mert egyre sűrűbb az életem. Életem, ami az iskolából, testmozgásból, filozofálásból áll többnyire. Ez a bejegyzés is nagyon közel fog állni, hozzám, mert olyanról számolok be nektek, ami rettentően lenyűgözött!

Hétfő

Reggel elaludtam, de hál' Istennek az iskolából nem késtem el. A helyzet a következő volt: este gondoltam, hogy minek húzzam fel az ébresztőórát, ha reggelente úgyis kelek menetrendszerűen a pisilés miatt. Keltem is, azzal nem volt gond, de kint el volt borulva így a természet olyan fényeket produkált, amitől azt hittem, hogy még hajnal van. Visszaerőszakoltam magam az ágyamba, de aludni már alig tudtam. Morogva keltem fel, hogy nem létezik, hogy eddig kell aludnom, mert már ki vagyok pihenve. Tényleg nem létezik...Már ébren kellett volna lennem, megreggelizve. Szerencsére a reggeli rutinszerű wellnessprogramom nem mondható terjengősnek, és néhány elem kihagyásával be tudtam hozni a lemaradásom.

Kiöltöztem: farmer, ünneplős cipő, ing, garbó, zselé (borotválkozásra nem futotta) + az 5 IQ-m, ami a szemüvegem. Elslattyogtam a bankba, mert előtte gondjaim adódtak azzal, hogy a szállásomat most két hónapra számlázták ki és ki kellene fizetnem, de nem tudok egy összegben annyit felvenni. Az ügyem a Sparebanken More egész stábját átjárta. Nevetségesen pitiánernek képzeltem előtte az egészet, de ők úgy kezelték, mintha 500 000 milliót akarnék kivenni. Mondanom sem kell, halvány gőzük sem volt mit kéne tenni. Az egyik legjobb tanácsuk az volt, hívjam fel a bankomat, hogy mit csináljak. Gondoltam mi a fenét mondhatnának az otthoni OTP-ből...Várjon kedves Gazsó Úr, kiküldjük egyik bankárunkat, aki segít majd önnen pénzt felvennie? Áá, kivettem inkább a legnagyobb összeget amit tudtam, és bebuszoztam a fősulira. Elintéztem, hogy két részletben fizessem. Mostmár minden rendben.

Utána az iskola főbejárata előtt volt a gyülekező, mert tanulmányi kirándulásra mentünk kocsikkal egy Valldall melletti farmra, amit Juvetnek hívnak. Kocsikkal mentünk, ami megér egy misét szintúgy. A tanár megkérte a kocsikkal rendelkező diákokat, hogy jöjjenek azzal, segítsenek fuvarozni. Senki nem jelentkezett elsőre. Aztán a tanár látta, hogy nem fog menni: feldobott 500 koronát. A lényeg az, hogy hétfőn szinte mindenkire jutott egy kocsi. Persze túlzok, de ahhoz képest hogy elsőnek senki nem jelentkezett, hogy tudna kocsival jönni.

A célállomás sacperkb 70 kilométerre lehet Aalesundtól. De emberek...Az odavezető út annyira csodálatos volt. Fjordok mellett végig. Olyan táj, amiről előtte azt gondoltam, hogy maximum álmunkban létezik. Én a tanárral mentem. Minden fiú próbált női kocsiba berendezkedni, de én úgy voltam, hogy a tanárral jobb beszélgetést lehet folytatni. Ricsi is a tanárral jött, de szerintem ő sem bánta meg. Kérdeztem a tanárt, hogy Norvégiában égő-e ha egy diák a tanárral megy inkább kocsival, lestréberezik-e. De megnyugtatott, hogy itt elég egészséges és sík a hiearchia ilyen szempontból.

Szóval a Juvet (megtaláljátok a http://www.juvet.com/ oldalon), ha az én képeim nem lennének elegendőek)... Ennek a Knut nevű embernek az az ötlete támadt egy afrikai szafari után, hogy létrehozza ugyanazt Norvégiában. Ugyebár Afrikában él a BIG FIVE elve, ami a reklámkampányuk alapja a szafarisoknak. Mondván, ha odamegy az ember, akkor találkozhat az 5 legnagyobb vadállattal. Knut azon kezdett el gondolkozni, hogy mi lehet Norvégia BIG FIVE-ja és hogyan tudná ezt bemutatni a világ többi pontján elő embereknek. Így született meg a terve, ami egy olyan exkluzív hotelt takar, ami teljesen a természetben van. Megvette a Juvet nevű farmot, aminek a fele egyébként a tanárom testvéré és ahelyett, hogy hotelt építetett volna, felújította az istállót és a mellette lévő házat. Az lett a hotel étterme és recepciója. Nagyon puritán, semmi olyan, ami a jelenkorra emlékeztetne. A lakosztályokat pedig kis faházakból építtette meg, amik egészen különlegesek. Egy ágy és két extra kényelmes szék van benne, illetve egy kis fürdőszoba. Nagyon sötét van bennük, nincs világítás, de a ház egyik odala csak üveg. Olyan érzetet kelt, de ezt el is mondta, mint a fényképező kunyhók a természetben. Szerinte, így olyan, mintha elfelejtené az ember, hogy egy faházban ül, mivel sötétben van és csak a természetet érzékeli. Beleültem én is egy ilyen székbe és tényleg lenyűgöző volt, hogy milyen különleges érzés.

Jövő júniusban szeretné megnyitni a hotelt. Úgy festene, hogy egy hét nyaraltatás a BIG FIVE programcsomag keretében (halászat, fjordok, rafting stb.) utána egy hét pihenő, hogy ne változzon meg a kisváros túlságosan. Ne legyen felbojgatva. Egy turnusban maximum 30 embert fogadnának, de egy éjszakás fogadásokra 150 embert is képesek befogadni. Az árak nem átlagembernek vannak kitalálva. 5000 korona egy éjszakára. De elmondta az ember, hogy ezt nem úgy szánna, hogy bárki odamegy és például egy estét megszáll, hanem csak a turnusok keretében.

Az érdekes az volt, hogy a környezet olyan, mintha még két századdal korábban élnének az emberek. Farmokon laknak, gyümölcsöt termesztenek (egyébként a világ legészakibb pontja ez, ahol még gyümölcsöt lehet termeszteni) és érintetlenül élnek. A tanár testvére mint mondottam, ott lakik a hotel melletti farmon. Magyarországon azt mondanák rá, hogy buta paraszt mert nem végzett el iskolát de egyáltalán nem az. Olyan boldog és elégedett volt az életével, amilyen embereket a mai világban már csak nagyítóval találni. Epret termeszt (tipp azoknak, akik nyári munkát keresnének:Norvégia, eperültetvények...) de emelett a saját élelmüket vadászattal, halászattal keresi meg. Dolgozik a norvég kormánynak, mégpedig a kidőlt fákért felelős.

Hazafelé a tanárral milliónyi témába vágtunk bele. Legyen elég annyi, hogy nagyon sok mindent tud, mert a diákjai nagy része fontos üzletember lett. Ő maga is dolgozott megannyi helyen, voltak olyan évek, amikor 150 napot is repült. Nagyon jó érzés egy norvég emberrel beszélgetni - ha megnyílik - mert rendkívül türelmesek. Nekem meg ez kapóra jön a permanens információ éhségem miatt, tehát folyamatosan kérdezgetek.

Nagyon leszűkítve meséltem most ezt el, majd ha hazamegyek és valaki kérdezi szívesen mesélek. De most még van egy kedd hátra, hogy leírjam. :-) De a keddet megelőzőleg még volt egy hétfő estém, ami nagyon mulatságos volt. Tomival és Csabával folytattunk hármasban beszélgetést. Beszélgetést...Szerintem az egész 11 szintes ház az én nevetésemtől volt hangos. Annyit nevettem, hogy belefáradt a rekeszizmom.

Kedd

Reggel norvég óra lett volna, de a tanár elment valahová, így magunknak kellett volna autodidakta módon elsajátítani a norvégot. Senki nem akart bemenni, így én egyedül nem akartam bemenni. Volt egy plusz órám aludni. Most nagyon odafigyeltem a Fogyasztói magatartás és Service Marketingen is, ki voltam pihenve. Spanyolon párban kellett dolgozni, én egy lányt kaptam, akivel mindkét órát áttrécseltük. Nem rajtam múlott, én már ezt az anyagot tudom, de a lány folyton kérdezgetett Magyarországról, mi a véleményem a sulijáról, Norvégiáról. Kedves volt végülis.

Aztán a spanyol tanár is mondta, hogy nem lesz itt két napot (nem értem, hogy minden tanár most el-eltűnik vagy pár napra, vagy egy hétre) és valaki helyettesíteni fog. Gondoltam magamban, hogy akkor nem jövök be arra a két órára, ha valami zöldfülű helyettesítő tanárt küldenek be. De nem fogom tudni, mert engem jelölt ki...:-D Ilyet még nem pípáltam. Egy diák tartson főiskolán órát. Rendesen megadta, hogy milyen anyagot kell majd leadnom. Elképesztő! :-D Azt hittem, hogy az iskola már nem fog tudni meglepetést okozni.

Suli után gyorsított felvételben megkajáltam. Jaa, kaja, előző este csodálatos étket találtam fel. Norvég málnalekvár vajas kenyérrel, banánnal megpúpozva. Ízlelőbimbóim éljeneztek és a nevemet skandálták! Szóval a gyorsított felvételes kaja rizs volt édes-savanyú mártással. Utána rögtön megindultam a konditerembe. Végre elmúlt a mellkasomban az izomláz és tudtam újra súlyzózni. Nagyon kis súlyokkal paktálok csak le, mert nem akarok nagyobb lenni, csak alakformálás a célom. Mindenből sokat csinálok kis súllyal. Meg futok, biciklizek, evezek és lépcsőzök, mert nekem mindig is többet jelentettek az aerob sportágak.

A gyurmázáshoz biztosított zenét már nem bírtam tovább. Olyan színvonal, ami altatásra jó a gyerekekhez: suttogás, dúdolás. Mondom ez így életveszélyes lesz, mert elalszok egy súly alatt és nyakamra esik. Megkértem a Gyurmatológia Intézet vezetőjét, hogy tegyen már be legalább a '80-as évekből zenét...Errefel olyan gépzenét tett be, amivel embereket lehet kínozni annyira monoton és mondanivalótlan volt.

Este még Nórimmal beszélgettünk egy bő másfél órát, őt követően pedig még fél órát apával és Csabával. De azt a beszélgetést sem a mélységéért lehetett szeretni. Szerintem amit komolyan mondtunk az a Hello és a Jóéjt volt. Már hiányzana egy filmet megnéznem, de nem akartam még estére belekezdeni bármibe is, így inkább lefeküdtem. Tökre jót lehet így lefáradtan aludni. Reggel kicsit korábbra húztam fel az órát, hogy mostmár tényleg írjak valamit a blogba. Talán a sietség kicsit meglátszik az íráson, de én már örülök legalább, hogy lesz friss olvasnivalótok.

Jajj, olvasnivaló...Reggel a laptop felkapcsolása után rögtön pittyent a gép, hogy e-mail jött. Tomi írta még hajnalban. Szeretném ezúton is megköszönni Tomi, ha olvasod ezt, nagyon jó kezdete volt a napomnak. Mialatt ezt írtam két sms is jött - ennyi kb. egy hét alatt termelődött ezelőtt - , már alig várom, hogy elolvassam őket. Egyikre meg mernék fogadni, hogy az én Nórim lesz az. Remélem megértitek. Megyek és elolvasom! :-)

Üdvözlettel: Jocó