Mackóland

Sziasztok!

Előre kell bocsátanom, hogy nem történt semmi szenzációs velem az utóbbi másfél napban. Dehát mit lehetne várni, hiszen végig iskolában voltam. Tegnap amikor feltettem az eddigi legutolsó naplóbejegyzésem, akkor éppen fél lábbal már a buszhoz rohantam és mosogattam. (Kukoricás rizst ettem édes-savanyú mártással, két részletben) A szolgáltatás marketingen arról volt szó...Áá, csak nem akarjátok. Majdnem beleestem a csapdába, hogy részletekbe bocsátkozzak, dehát már elsőben sem számoltam be, hogy mit tanultam. :-) Legyen elég annyi, hogy érdekes volt. Nagyon hasznosakat tanulunk a marketingről, meg is tetszett, csak az a bibi, hogy én már a tavalyi év végén eldöntöttem, hogy nem menedzsment és marketing felé specializálódok, hanem pénzügy. Úgyhogy ha úgy nézzük, ezt nem biztos, hogy tanulhattam volna a budapesti fősulin, mert egyszerűen nem lett volna ilyen tantárgyam. De örülök, hogy tanulhatom ezt is, mert sokkal ügyesebb leszek majd, ha már dolgozok. Jobban ismerem majd a módokat, hogy hogyan lehet a vásárlókat megközelíteni és vásárlásra bírni. Most az a nevetséges, hogy órákon én is egy vásárló fejével gondolkozom, mert így, hogy egyedül élek külfödön, nincsen Anya, nincsen családtag, aki vásárolna helyettem.

Négy csoportot különböztettünk meg a vásárlókban...Na, nézd meg, csak belemászok. Ez hihetetlen! :-) Permanens kommunikációéhségem van. Szóval a négy model. Van gazdasági szempontokat, érzelemeket figyelembe vevő vásárló. A másik kettő pedig a kognitív, aki feldolgozza az információkat körülötte és van akit megszívatnak(manipulálnak), azaz a passzív vásárló. Na, most úgy érzem, hogy engem minden kategóriába be tudnának marketingesek most sorolni. Voltam érzelmes vásárló a Nóra szörpömmel (jajj, csak ne felejtsek elmondani ezzel kapcsolatban egy történetet), voltam megszívatott vásárló a dobozos tejberizsemmel, amiben egy deka cukor nem volt, meg még idesorolnám az emlékezetes - norvég GDP-t igencsak megdobó - hajvágásomat. Voltam a pénztárcámat leső, ha sok egymáshoz hasonló termék közül kell választani és ami leginkább voltam és szerintem vagyok is, az a meggondolt. Nem veszek például olyan kaját a boltba, amit nem tudok megcsinálni...Tehát marad tej, kenyér. :-D Ááá, nem! Minden értem aggódónak üzenem, hogy rendesen kajálok, gyümölccsel is megdobtam az étrendem, igaz csak almával és banánnal.

Este szabadfoglalkozásként megnéztem egy igen megható filmet, mert úgy gondoltam, hogyha fél 9kor elkezdem nézni, akkor még kitudom pihenni magam reggelig. The Brotherhood of War volt a címe. Dél-korei film. Nagyon tetszett, mert egy testvérpárról szólt. Íme a film rövid leírása:

A Ryan közlegény megmentése és az Elit alakulat legjobb
hagyományai alapján készült ez a háborús film, amely két testvér tragikus
történetét meséli el az ötvenes években kirobbanó koreai polgárháború
viharaiban. A háború előtt Jin-tae keményen dolgozott azért, hogy fiatal öccse,
Jin-seok bejusson a főiskolára. A harcok kezdetekor, akaratuk ellenére
mindkettőjüket besorozza a Dél-Koreai hadsereg és azonnal a frontvonalra viszik
őket. Hogy megmentse testvérét, Jin-tae alkut köt a feletteseivel: ha elég
hősies tettet hajt végre, akkor korábban hazaengedik Jin-seokot. Jin-tae ezért
minden őrült küldetést elvállal, miközben féltő gondoskodásával szinte megfojtja
öccsét. Jin-seok elborzad, hogy az erőszak mit művel félelmet nem ismerő
bátyjával, akit valósággal elsodor egy erőteljes Észak-Koreai offenzíva. Hosszú
idő után találkoznak újra, de most már mint ellenségek...

Akinek van fiatalabb öccse, mindenképpen nézze meg. Attól tartok, hogy én is ugyanígy cselekedtem volna, ha az öcsémmel egy háborúban kellene harcolnom. De nagyon nehéz dolgot feszeget. Borzalmas volt az idősebb testvér vívódását átélni a filmen keresztül.

A filmet követően nem tudtam elaludni, bár egyáltalán nem az körül járt már az agyam. Talán most volt az első holtpontom...Nem tudom értitek-e miről fogok írni. Szóval, amikor kijöttem próbáltam a hiányt - ami szinte a búcsút követően rögtön előjött bennem - Nóri iránt lezárni magamban. Hisz értitek, az hogy nem láthatom, nem ölelhetem (stb.) nyilvánvaló mivel nagyon messze vagyunk egymástól, ezért jobb, ha nem is édesgetek semmi ilyen gondolatot, mert nem kellemes érzést vált ki, hanem inkább rosszat. Olyan kicsit, mint amikor valaki nagyon szereti például a francia krémest (no nem Pádár BorsodChem-es alapanyagokat tartalmazó sütijére gondolok) Nem megy, csak az jut nekem is eszembe. Legyen Tiramisu...Szóval nagyon szereti a Tiramisut de cukorbeteg és nem ehet belőle mindig, de csak azért is leül a teli tál Tiramisuval szemben. Jóhogy rossz neki, mert csak szeretné, de nem lehet...Ilyen szempontból én félretettem tudatosan az ilyen érzéseket magamban, de mostanra annyira azt kezdtem érezni, hogy nem jó, mert kezdett elveszni bennem az a tiszta, őszinte késztetés, hogy kimondjam neki, hogy Nagyon Szeretlek Nóri ( © Jocó )! Ezt nagyon nem akarom elveszíteni magamból, ezért próbáltam a szívemet újra végigfuttatni a Boldogság útján (:-D) hogy hazaérkezzen oda, ahol megtalálta élete párját. Szemeim enyhe NaCl2 oldatot juttattak a külvilágba, jelezve a szívem érző területeinek reaktiválását. Nem bírtam megállni, hogy ne közöljem ezt vele azon nyomban ezért felhívtam éjfél tájékán, hogy közöljem vele a copyright-os szövegem lehetőleg egy percen belül (gazdasági szempontokat - is - figyelembe vevő vásárló...) Hatalmas szikla gördült le az Aalesundi diákszállás hatodik emeletének első szobájának a lakójának szívéről. Remélem legördülve elnyelte az óceán és nem jön már vissza, amíg én kintvagyok.

A mai napom ennek tudatában nagy örömmel és sok csipával kezdődött. A könnyek beszáradtak és majd félpercet kellett rászánjak az életemből, hogy kimossam (igaz, máskor ezt sohasem teszem meg, úgyhogy szavam ne legyen, mi?) őket. A mai nap fő szenzációja az volt számunkra, hogy rengetegen mackóalsóban járnak főiskolára. Ez azért vicces, mert én is a mackók legkülönbőzöbb vállfajainak (susogós, szöszmösz, elektromossá váló...et cetera) nagy rajongója vagyok és mielőtt kijöttem, szórakoztam Tomiéknak vele, hogy végre olyan országba megyek, ahol nem ismer senki ígyhát hódolhatok a mackóviseletnek. Mivel otthon a súlyhatárral gondban voltam bepakoláskor, így nem tudtam kihozni kedvenc ruhakölteményeimet, de nagy elképedésünkre itt nem égő ez a viselet. Ricsi és Balázs viszont helyettük szégyellik magukat, hogy hogyan lehet így bejárni iskolába. A lányok is ilyet hordanak, az tény hogy így nem látszanak a domborulataik, legnagyobb szerencsétlenségükre, de legalább van stílusuk (mondom én.. :-)) A fiúk meg olyan stílusirányzatot teremtettek, hogy a zoknijukat felhúzzak nagyon magasra és abba belegyűrik a nadrág szárát. :-D Mekkora zsenik már! Felveszik a harcot legalább a homár-viseletbe burkolózó fiatalokkal szemben. Képeket majd próbálok szerezni Mackóország diákjairól. Lehet hogy érzelmes vásárlóvá kellene válnom és nekem is venni egy mázsa (bálás ruhásnál :-D ) mackóalsót?

Nórára visszatérve...A norvégórán nevekkel ismerkedtünk meg, és a történetükről mesélt a tanárnrő. Képzeljétek el, Norvégia egyik legelterjedtebb női keresztneve a Nora. Hogy honnan jön? A tanárnő szerint Henrik Ibsen 1879-ben írt Et Dukkehjem azaz Babaház című műve miatt. Abban ugyanis a főhősnőt Noranak hívtak. Sokak szerint ez a világtörténelem első feminista indíttatású műve, amit egyébkét Ibsen egész életében tagadott. A mű egyébként 1992-ben filmvászonra is került, mint kiderítettem Sara címmel (Anthony Hopkins is a stáblistán van..). Illetve van egy régebbi feldolgozás is '73-ból Jane Fonda főszereplésével. Szóval ez csak érdekesség, nem nagyon tudom, hogy van-e összefüggés a magyar Nóra női névvel, de az biztos, hogy teljesen ugyanúgy ejtik.

Mi mást csináltam még az iskolában tanuláson kívül? Örömködtem Berbatov Manchesterbe költözésének..Egy pillanatban nagyon megállt bennem az ütő, mert az volt a főcím, hogy Berbatov és Robinho is Manchesterben folytatja. De utána derült csak ki a cikk elolvasásakor, hogy Robinho manchesteri kék lesz. Ezúttal is üzenem, hogy nem szép dolog így ujjat húzni egy MU szurkolóval. Vagy írjanak normálisan, vagy ne keltsék a szenzációt. Kit érdekel a City? (Andrási Papán kívül...) Egy újság címlapját pingáltam ki, amikor épp nem figyeltem teljes erőbedobással a tananyagra.

Ja, és találtam egy érdekes cikket Kalmárról, akiről azt feltételezi egy oldalon keresztül, hogy nyáron született. Ez a cikk bizonyítja, hogy minden nyelv a magyarból indul ki. Csak kicsit kell odafigyelni és megvannak a gyökerek. Íme: Sommerhus=nyári hús; i=becézés, kicsinyítő képző (összeolvasva sommerhusi azaz nyári husi) az Et pedig rosszul kiejtve egyet jelent. Tehát a főcím: Et sommerhusi Kalmár.

Emlékeztek még a Sukkertoppenes bejegyzésemre? Illetve abból arra, hogy a házipizza hogyan vált Skandinávia legelterjettebb fagyasztott kajájává? Na, ma este letesztelem, hogy tényleg annyira jó-e, mint a története.

Üdvözlök mindenkit, Ti távoli magyarhon legkedvesebb lakói!

Jocó