Véget ért a tanítás

Sziasztok!

Hihetetlen érzésnek tűnik, hogy szinte tegnap írtam azt a bejegyzést, hogy "Elkezdődött a suli" ma pedig már arról számolhatok be, hogy véget is ért. Tegnap volt a hivatalos utolsó tanítási nap, ennek ellenére még ma is, illetve hétfőn és kedden is be kell mennem. De ezek már nem normál órák lesznek, hanem mindegyiken az előttünk álló vizsgákat fogjuk megbeszélni. Hogyan zajlanak majd, mire figyeljünk oda és amiben személy szerint nagyon reménykedem, az az, hogy ellátnak majd hasznos tippekkel is, hogy melyik anyagrésznek szenteljünk különleges figyelmet. Nem akarok rimánkodni, de ahhoz képest, hogy öt tantárgyam van csak, nem is tudom, hogyan fogom majd tudni egyáltalán átolvasni az egész anyagot. Nem mondhatnám, hogy Szuperinfó vastagságúak a könyveink. Könyveink? :-) Már persze amelyiket megvettem. Próbáltuk úgy megoldani az árak miatt, hogy mindenki csak az egyiket veszi meg. Majd cserélgetjük, vagy hangosan olvassuk fel, még nem tudjuk.

Hat vizsgám lesz. Azért hat, mert norvégból szóbeli és írásbeli külön napon van. Az Understanding Culture nevű lesz novemberben, a többi viszont decemberben. A vizsgákon felül van még két kötelezően beadandó dolgozatunk, amit csapatban kell írni. Egyik a görög nőkről, amire ha emlékeztek előadást is tartottunk belőle, illetve a másik a tampon marketinges. Na az utóbbihoz még hozzá sem szagoltunk. Hogy lehet ilyen dolgozatot kiszabni? Szerintem a társadalom elég szűk rétege vágyakozik egy tampon cég marketingesének lenni. No, de mindegy. Nem lehet mit tenni. Az itteni megtanulandó anyaggal egyébként egy nagy problémám van. De szerintem ezt megerősítené Ricsi és Balázs is. Mégpedig, hogy hatalmas hangsúlyt fektetnek a modelekre. Aki nem ismerné ezeket: a modelek az életnek valamilyen folyamatát próbálják diagramm-szerűen ábrázolni. Hogy például mi játszódik le annak az embernek a fejében, aki besétál egy boltba és a termék, amit keres megkapható széles választékban, több színben, márkában. Na és hogy ekkor mi játszódik le az ember fejében nyilakkal, rubrikákkal, szövegekkel van illusztrálva. Hogy hogyan dönti el, hogy melyik terméket vásárolja meg. Nem tudom ki, hogyan van vele, de személy szerint én nem sok tudatosságot vélek felfedezni a saját vásárlási szokásomban. Egy kritérium talán a rendelkezésre álló pénzösszeg. Ezt veszem elsőnek figyelembe, de aztán nem igazán érdekel, hogy melyik farmer gatyát választom. Vagy például a pékségben sorban állva nem folytatok elemzéseket, hogy mi legyen a reggelim. Amelyik terméket látva beindul a nyáltermelésem, azt veszem meg és kész. Ezért nem nagyon tudok azonosulni ezekkel a modelekkel. Véleményem szerint az emberi gondolkodás túlmisztifikálása az egész. De ha egyszer ez lesz a vizsgában, nem tudok mit tenni, meg kell tanulni. Legfeljebb utána úgy teszek az ismerettel, mint anno az érettségi tételekkel. Miután elmondtam és a termet elhagyva megkérdezezett volna valaki, hogy miről szólt a tételem, már kétlem, hogy el tudtam volna mondani.

Ezek az ajtók már csak vizsgák előtt nyílnak meg előttem.

Az időjárásról azt tudom elmondani: "olyan hideg van, hogy belém fagy a ....-om". Vidékiesen szólva. Ma reggel hóra ébredtem. Biztos a Mikulás már készíti a terepet, hogy a december hatodikán ne szikrázzon a szánkója, hogyha le akar szállni, a nagy szárazság miatt. Igaz, szerintem itt Aalesundban csak a tűzoltóság tetejére tudna gond nélkül leszállni, mert az az egy egyenes. Apátin is kevés hely van. Miután Saller becserepeztette a Vágó Pál iskola tetejét, talán már csak a "Szlovencsák-iskolán" és a Gatyagyár teteje lenne talán megfelelő. Tegnap meg akkor szemű jegek hullottak az égből, hogy a koponyámon majdnem kráterek keletkeztek. Még szerencse, hogy itt nincs túl sok mezőgazdaság, mert a kisgazdák már biztos sipánkodnának. Pár szó erejéig vissza térve még a hóhoz, nem valószínű, hogy megmarad, mert Aignersson Szilardsson szerint hétvégére kicsit enyhébb idő várható.

Magamról elmondható még az, hogy meglettem dicsérve a konditeremben. Ilyen mondat érkezett Balázstól: "Látom ráéreztél már a gyúrás ízére. Kiválóan csinálod már a fekvenyomást" Nofene! Lehetett ezt rosszul csinálni? :-) A bemutatott gyakorlataimmal kapcsolatban az volt kivetnivalója, hogy szusz nélkül csinálom őket. Ilyen párbeszédet folytattunk: "Joe, b*zd m*eg, vegyél már levegőt, mert az izmaidnak az olyan fontos, mint a kocsiba a benzin." "Jólvan, dehát mit csináljak, ha elég nagy a tüdőm ahhoz, hogy ne fulladjak meg szuszogás nélkül" "Szerinted miért ordítoznak a testépítők is? Hát, persze, hogy a több levegő érdekében" Mennyi mindent tanulhat az ember, mi? Úgy éreztem akkor, abban a pillanatban, hogy egy világrejtélyre kaptam meg a nem várt választ. Én azonban ez után sem akartam túltáplálni az izmaimat oxigénnel, ordítás által, mert kicsit visszatetsző lett volna az aalesundi gyúrótársadalomnak, hogyha 60 kilogramm alatt úgy ordítozok, mint egy nő aki éppen szül, csak kicsit mutáltabb hangon.

Az estéket az elmúlt napokban egy játékkal töltöttem ki, melynek neve Football Manager 09. Nem tudom ki mennyire jártas az ilyen játékokban, de aki ismeri, megérti, hogy nekem ez az utolsó olyan játéktípus, amely le tud kötni valamelyest. A legutolsó rész, amivel sokat játszottam, még a 2004-es volt. Bár kétségkívül a pálmát a 2001-es vitte el. Ha visszaemlékszem rá, hogy akkoriban Kovács Józsi, Makaay, Csikós Tomi, Csaba és én milyen megszállottak voltunk, most is elfog a nevető görcs. Filmekkel viszont hadilábon állok. Beletenyereltem ugyanis néhány kritikán aluli produkcióba, melynek következtében úgy döntöttem, hogy inkább tartok egy kis böjtöt filmek terén. Tegnap is inkább a magyar válogatottat néztem! Nagyon örömteli volt látni egyáltalán nyerni, nem méghogy időnként jól játszani látni őket.

Történt két nagyon pozitív dolog is velem az utóbbi két napban. Az egyik úgy volt, hogy hétfőn Szolgáltatás Marketingen kaptunk egy három oldalas szöveget arról, hogy hogyan kell az ellenséges felhasználókat/vásárlókat megpuhítani és újra visszanyerni. A szöveg számomra nagyon megérintő és inspiráló volt abból a szempontból, hogy volt nekem is egy személyes tapasztalatom, melynek következtében én is hasonlóan ellenségesnek éreztem magam az egyik cég iránt. A történet kezdete, ha jól emlékszem augusztus végére datálható, amikoris Apa felhívott, hogy néhány üzlettársa Portugáliába fog utazni egy héten belül ezért sürgősen intézzek már nekik bérelt kocsit, mert neki nincs most elegendő ideje és angol tudása sem, hogy ezt elintézze. A foglalás egyszerűen ment, csak az űrlapokat kellett értelemszerűen kitöltenem az interneten. Következő héten telefonált Apa, hogy nem tudja mi történt, de úgy jöttek haza az ismerősei, hogy a három napot végig taxizták, mert nem adták nekik ki a kocsit amiatt, mert nem tudták felmutatni a bankkártyát, amivel a foglalást csináltuk. Dehát az az apáé! Jóhogy nem tudták felmutatni, hiszen ő nem ment ki Portugáliába. Akkor rögtön e-mailt írtam a Customer Service-nek, melyben mindent részletesen megemlítettem.

Jelentősen le vannak csökkenve a látótávolságok az utóbbi napokban.

Válasznak az jött vissza, hogy a kérésemet feldolgozták 3-4 héten belül megkapom a választ. Vártam egy hónapot. Semmi. Akkor felhívtam őket, de nem mondhatni, hogy olcsó mulatság volt. Nem hazudok, de vagy 5 emberhez kapcsoltak oda, mire végre valakivel tudtam beszélni. Ő azt javasolta tört angollal (portugál volt, mit is lehetne várni), hogy írjak egy újabb e-mailt. Megtettem, a válasznak az jött vissza, hogy az akta továbbra is aktív, de még nem született döntés. Nos, gyakorlatilag egy szemesztert vártam a válaszra mindhiába, így a hétfői cikk elolvasása után úgy döntöttem, hogy teszek egy végső próbát. Beleírtam minden etikai vonatkozású érvet, melyek bizonyították, hogy inkorrektek voltak velem szemben. Magyarán felemeltem a hangom. Másnapra jött is a válasz a portugál kirendeltség fő menedzserétől, hogy átvizsgálták az esetet és valóban nekem van igazam, így megillet a teljes pénz visszatérítése. Mivel a Forint azóta gyengült az Euróhoz képest, így gyakorlatilag többet kaptunk vissza, mint amikor a kocsit lefoglaltuk. Ez azért volt számomra nagy fegyvertény, mert már lemondtam róla, hogy valaha átnézik az ügyet és így szinte csodaként hatott ez a végeredmény.

A másik örömteli dolog az volt, hogy az iskolából kaptam egy felhívást Tudományos Diákköri Konferenciára még szeptemberben. A tudományos diákköri tevékenység az igényesebb diákok elmélyültebb szakmai munkájának kibontakozását segíti és ösztönzi. A tevékenység felkészítő tanárok segítségével kis szakmai „műhelyekben” zajlik, eredménye az egyénileg vagy csoportosan elkészített TDK dolgozat, amelynek főbb téziseit a szerző(k) az intézményi TDK konferencia keretében nyilvánosan előadja(ák) és szakmai zsűri előtt megvédi(k). Az intézményi konferencián sikeresen szerepelt dolgozatokat az IBS benevezi az országos TDK konferenciára, ahol iskolánk legjobbjai összemérhetik képességeiket és felkészültségüket az ország többi gazdasági felsőoktatási intézményéből érkezett hallgatókéval.

Miklós napi leszállópálya.

Mivel a megvédés dátuma akkora esik, amikor én még kint vagyok Norvégiában, így tudtam, hogy idén nem lehet esélyem ezen résztvenni, ennek ellenére elküldtem a zsűri elnökének, aki egyébként az IBS-en a közgazdaságtant tanította nekem, az egyik írományomat, amit még nyáron készítettem az Olajválsággal kapcsolatban. Ez a válasz érkezett rá:

Kedves József,

Végre sikerült átolvasnom a dolgozatát. Elnézést, h ilyen sokáig húztam az időt.
Ez egy alapos review, látszik, h elolvasott jó néhány dolgot és megértette őket, összefoglalta. Ami hiányzik belőle, az az önálló elemzés, valamely kérdéskör argumentatív körüljárása (pro és kontra érvek összegyűjtése és kivesézése, értékelése – pl. megemlít néhány okot ami az olajár emelkedés mögött állhat, de nem teszi le igazán a garast egyik mellett se.). Nagyszerű kiindulási pont egy nagyobb lélegzetű munkához, pl egy TDK dolgozat jövőre, ha a téma még érdekelné.
Gratulálok a projekthez, biztos, h nagyon kevés diák van itt az IBS-ben, aki ilyesmivel töltötte a nyári vakációját, illetve aki egyáltalán hajlandó/képes lenne egy ilyesmit összehozni.

Üdvözlettel,

Bárczy Péter
Associate Professor
Head of Department of Economics
International Business School

Jövőre ha már újra otthon leszek, ezen felbuzdulva, biztos, hogy írni fogok valamit. Elég új dolog még azt ízlelni, hogy valamilyen sikert tanulással kapcsolatban érek el. Középiskolában olyan világraszóló sikereim voltak ugyan, mint 613. Fizika versenyen, első körben búcsúzás matekversenytől. Ezeken felül viszont voltam negyedik kémia TIT-en, de úgy, hogy a tanárnő oldotta meg a feladatainkat és mellé még ötöst is adott minden visszaküldött forduló után. Csak azért nem lettem első Tomival sohasem, mert nem minden képletet helyesen másoltunk le a tábláról. Azon csodálkoztam, hogy a világraszóló kémia 4. helyem után, hogyhogy nem sorakoztak a bejárati helyünk előtt az Egis és a Richter Gedeon ügynökei a kazánház (mert nálunk az idők kezdete óta az a megszokott bejárat) ajtónk előtt. Egyébként ki gondolta volna, hogy ekkora sikerek fognak majd érni kémiában. Emlékszem az első évünkre, amikor Tomival jelentkeztünk a TIT-re. Már mindenki vissza is küldte a feladatsort, de mi még mindig nem kaptuk meg. Tomi már az anyukáját akarta megkérni, hogy hívja fel a TIT-et, mi a fene van. A beküldési határidő napján vettük észre, hogy bele van fagyva a postaládájukba. :-D Az igazgatónő aláírását a bátyjával hamisíttattuk meg és egy enyhén hiányos feladatlapot küldtünk vissza normál bélyeggel. Csodálkoztunk, hogy abban az évben már nem jött több...

Nem vagyok egy nagy táncos, de erre én is azt mondom: feledhetetlen.

Ezen a hétvégén most sok otthoni dolgot elmulasztok a kintlétem miatt. Ati öcsém 9 éves lesz, Anya vasárnapi ebédjét, a teremcsapat edzését, és végül de nem utolsó sorban Nóri szalagavatóját. Még szerencse, hogy két éve az én szalagavatómon már megismerkedtünk, mert, ha az övére hagytuk volna, akkor sanszos, hogy sohasem lennénk az elkövetkezendőkben szerelmesek egymásba. Szép hétvégét kívánok mindenkinek és kellemes időtöltést, jóidőt!

Üdvözlettel: Jocó