Ma "korán" keltem, mert 10-re volt jelenésem a suliban. 8-ra állítottam be az ébresztőt, de amikor csörgött, nem bírtam megállni, hogy ne nyomjak egy félórás szundit. Épp annyi időm volt így, hogy megnéztem a főcímeket a Nemzetisporton, aztán mosakodás és borotválkozás. Kicsivel 9 után indultam el "itthonról". Útközben megálltam a Kiwi nevű kisboltban. Vettem egy vaniliás fánkot, egy fahéjas csigát és fél liter kakaót. Útközben próbáltam megenni, nyilván ez is közrejátszott abban, hogy majdnem 40 perc volt mire begyalogoltam a fősulira. Eléggé elképedtem és belegondolotam, hogy mi lesz itt, ha beköszönt a tél. Akkor már biztos nem fog ennyire jólesni a gyaloglás. Elhatároztam, hogy vagy egy biciklit veszek, vagy pedig egész egyszerűen csak megveszem minden hónapban a buszbérletet. Kb. mind a kettővel ugyanúgy jönnék ki. A busz mellett tettem le a voksom.
A könyvtárban volt 10-re megbeszélve, hogy a marketinges cserediákok találkoznak (ide tartozok én is) a könyvtárvezetővel, aki majd megmutatja, hogyan lehet az iskolai adatbázisban kutlászkodni. Én voltam az első, így várakozásképpen a The Observer-t kezdtem el olvasni. Azt a cikket ami arról szólt, hogy egy új tanulmány szerint sokkal veszélyesebb, ha a szülők nem engedik fára mászni a gyereküket, meg ehhez hasonló veszélyesebb dolgokat, mivel a gyerek személyisége ezek nélkül nem fog tökéletesen kialakulni. Egyrészt nem élnek át annyi izgalmat, másrészt nem alakul ki bennük a veszélyről alkotott kép. Az ilyen fiatalokból később - vidéki szavajárás szerint "tápszeres" gyerek lesz. Nem elég talpraesettek.
Hihetetlen szájbarágós volt az iskolai körbevezetés. Legalább 10 percet azt magyarázta a nő, hogy az órarendünkben hogyan kell értelmezni azt, hogy A335. Tehát azt jelenti - hogy az órám az A épületben a harmadik emeleten a 35-ös teremben lesz. Ezt megértettem elsőre is, de szerintem mindenki, de a nő csakazértis vagy 5ször elmondta, sőt elpróbáltuk ezt más eshetőségekkel is, mint például B224. Remélem azért tanítani nem így fognak... :-)
Az iskolában még elintéztem a diákigazolványomat (ott helyben kinyomtatják, Magyarországon meg tavaly amikor az IBS-re kezdtem járni, csak október közepén kaptam meg, mert a kormány égisze alá tartozik a kártyanyomtatás.) Itt meg egy csávó egy egyszerű fényképezővel, laptoppal és nyomtatóval megcsinálta rögtön a kártyákat. Nem nagy kunszt tehát...
Utána a városközpont felé tartó buszra ültem, mert szerettem volna eljutni egy fodrászhoz, meg egy olvasólámpát venni, mert esténként elég furcsák a fényviszonyok. Nem túl jó ez a szobai világítás. Észrevettem, hogy a buszsofőr szokatlanul sokat néz abba a visszapillantójába, ami az utasteret mutatja. Meg is szólított, hogy meg lett-e a csomagom..:-) Ő volt ugyanis aki a reptérről behozott a városba és még emlékezett rám. Kérdeztem, hogy hogy a fenébe lehet most egy másik busztársaságnak és busznak a sofőrje, mire ő azt válaszolta, hogy olyan mint a krumpli... Bármire fel lehet használni. Jó fej volt!
Lámpa nem lett, de hajvágás sem, mert nem tudtak azonnal fogadni, én meg nem akartam ott nők között ücsörögni, nemhogy egy órát, de 10 percet sem. Majd máskor próbálkozok. Ha meg nem sikerül, akkor nomád leszek. Tom Hanks is kibírta a Számkivetett című filmben...
Hazafelé megint a Stadion felé jöttem, de most azzal a különbséggel, hogy be is merészkedtem. Vettem egy jegyet a Fredrikstad elleni augusztus 30.-i meccsre. Állójegyet vettem, be a főszurkolók közé, hogy leteszteljem, itt milyenek az ultrák. 150 korona volt a jegy, ami nem is annyira drága ahhoz képest, hogy norvég elsőosztályú meccs lesz. Ja, és megkérdeztem, hogy járhatnék-e oda edzésre. A szakmai igazgatóval beszélgettem, kérdezett Magyarországról, az ottani futballról és rólam is, de a lényeg, hogy végül azt mondta, nem tudok oda járni edzésre mert így is nagyon sokan vannak. Mindenesetre megadta két másik csapat edzőjének a telefonszámát, hogy hátha ők tudnak segíteni. Egyiket már fel is hívtam, de ő is ugyanezt mondta. Most akkor vagy arról van szó, hogy tudják, hogy magyar vagyok és úgy vannak vele: Isten ments, hogy egy botlábú bekerüljön közénk, vagy egész egyszerűen csak őszinték és egyenesek.
A mai vacsorám paradicsom leves (zacskós, de még azt is elrontottam, mert olyan csomós lett, hogy szinte rágnom kellett azt a port...) és vajas, sonkás, sajtos kenyér volt krumplisalátával. Egy szelet, de csak egy kilós kenyeret vettem, úgyhogy annak a sarka nem túl nagy.
Ma este még az öcséimmel szeretnék beszélni, mert Anya azt mondta, hogy most fogták fel, hogy nem vagyok otthon és nagyon hiányzom nekik. Ők is nekem! Holnap szabad program van. Még nem tudom mit fogok csinálni. Majd alszok rá egyet!
Jók legyetek!
Üdv: Jocó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése