Szomorú olimpia...

Sziasztok!
Ma leszakadt az ég és úgy esett reggel az eső, mintha dézsából öntenék. Ránéztem a sokat megélt bőrkabátomra, mintha azt kérdezném tőle: "Ettől meg tudsz védeni?" Bezseléztem a "drága" hajam mintha tudomást sem vettem volna arról, hogy odakint esik és útnak indultam a suliba. Negyed útig gyalog, háromnegyed útig busszal. Spanyollal kezdtem a mai tanítási napom a számítástechnika laborban. Aítor professzor egy új tanítási módszert szeretne meghonosítani, melynek az alapja a Cervantes Egyetem által kifejlesztett nyelvtanuló program használata. Interaktív, játékos formában tanultuk volna a spanyol nyelvet, ha működnek a jelszavaink. De nem működtek, úgyhogy az óra nagy részében az olimpiát néztem a http://www.ebu.ch/ oldal streamjei segítségével. Délben kezdett az Understanding Culture nevű tantárgyam, ami ha hiszitek ha nem 4 órás előadás.. Déltől négyig tart órarend szerint. A lényege az lenne, hogy nekünk mint leendő üzletembereknek, legyen olyan antropológiai ismeretünk, hogy bármelyik kultúrában sikeresek tudjunk lenni. Gyorsan akklimatizálódjunk egy másik kultúrához, ha úgy hozná a sors, hogy más országban kell dolgozni. Az elején, amíg tudtam figyelni, nagyon érdekesnek találtam az anyagot, de utána csökkent a figyelmünk és inkább a Kossuth rádión a női kézisek meccsének közvetítését hallgattuk. Nehéz volt megállni, hogy ne szentségeljünk, mert rossz volt, hogy az oroszok úgy elhúztak tőlünk, hogy szinte már a meccs elején minden esélyünk elszállt.

Szeretnék szót ejteni az öregasszonyokról.. Hihetetlen, hogy mennyire érzelemmentesek és magukba fordulók. Nem elsőnek fordult elő, hogy nagy mosoly kíséretében előreengedtem egy idősebb hölgyet a buszmegállóban, aki még csak annyival sem méltatott, hogy visszamosolyogjon. Azt látom, hogy ezt már csak a legidősebb korosztály női képviselői csinálják, mert például ötven alatt, mindenki nagyon kedvesen tud viselkedni. Mindegy, elnézem nekik, mert nem az elismerésért engedem őket előre, hanem mert az udvariasság megköveteli.

Erre a hétre ennyi volt a suli, péntekenként nincsen órarend szerint órám. A holnapi és a hétvégi programot még meg kell álmodnom. Ma délután megnéztem a Börtönvonat Yumába című filmet, tegnap pedig a Memento-t. Mind a két film hihetetlen hatással bírt rám. A Memento olyan film, ami nagyon érdekes és jó film, de egész egyszerűen utálom, mert annyira magába szippantott, hogy utána csak pislogtam. A Börtönvonat Yumába sokkal szebb film, remek western megannyi mondanivalóval, kitűnő színészi alakításokkal. Mindkettőt ajánlom nektek is! Filmnézés után kiálltam nézni a hegyeket és merengtem. Nem mondanám gondolkozásnak, de nem is csak néztem ki a világból. Néztem ezt a csodás tájat és próbálgattam, hogyan tudnám szavakba önteni. Szerettem volna verset írni, de valami ihlet kellett volna...Találtam egyet, ami annyira jó, hogy el is vette a kedvem attól, hogy én kínlódjak, mert ennél jobban úgysem tudnám megfogalmazni...

Ablakot nyitok

Ablakot nyitok.

Túlérett nyári fény hullámzik be rajta.

A friss szellők fürge tánca

aprócska fényeket dobál a falra.

Nézd, mily csoda ül

az erkélyajtó vékonyka küszöbén:

- vízcsepp hintáztatja gyönggyé magát

egy odahullt fűzfa ringó levelén.

Fúj a szél, s a függöny

ügyesen hintázik előle.

Most minden olyan szép,

de üresen kong a világ:

- míg Te hiányzol belőle.

Für János

Akinek inge, vegye magára!! c:

Minden jót kívánok!

Üdv: Jocó