Finishben az iskola

Sziasztok!

Azt hiszem, hogy mostanra összegyűt annyi élmény velem kapcsolatban, hogy írjak az "élet Nóri után"-ról. Meg kell hagyni, igen erős a kontraszt. Abban az egy hétben, amíg itt volt Nóri, annyi minden történt velem, most pedig ahhoz képest csak a töredéke. Időm, időnk nagyrészét az iskola tölti ki, ugyanis már csak másfél hét maradt a tanévből. November 19-én vége lesz a tanításnak, utána pedig már a vizsgaidőszak kezdődik. Hihetetlen... Alig tudunk felocsúdni abból, hogy nem is olyan rég még az olimpiát néztük, a fjordban fürdödtünk, most pedig novembert írunk és alig maradt pár hetünk kint. Olyanok vagyunk mindannyian, mint akiknek egyik szemük sír, a másik nevet. Rossz érzés lesz itt hagyni ezt az életet, mert a sajátunknak érezzük. Olyan értelemben mondom ezt, hogy az életvitel teljesen rajtunk múlik. Ha valamit el kell intézni, nincs más akire rábízhatnánk, így valamennyire az önállóság látszatát tudjuk már kelteni. Persze nem engedem magam becsapni azzal, hogy ilyen gördülékény lesz az én életem otthon is, ugyanis egy jelentős teher le van véve a vállamról, mégpedig a pénz előteremtése. Habár azért reménykedem, hogy jó élet vár! Amiért pedig nevet a másik szemünk az az, hogy hamarosan hazamehetünk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ipari mennyiségű honvágy termelődött bennünk szolíd kintlétünk alatt. Jó lesz már újra a szeretett országban lenni, a szeretett emberekkel körülvéve lenni és szeretve lenni.

Néha már akkora a nyomás, és akkora az iram az órán, hogy a legerősebb idegzetű diákok is elsírják magukat!

Azt kell mondjam, hogy nagyon szeretem a tanintézményt! Tetszenek az órák és ez meg is látszik a morálban. Valahogy nem jelent akkora erőfeszítést, hogy elinduljak az iskolába... Olyan feladatokat kapunk ugyanis, amik nagyon megmozgatnak belülről. Ezt úgy értem, hogy teljesen le tudnak kötni. Ilyen például a Juvet Hotel marketing tervének elkészítése. A legjobb benne, hogy miközben csinálom (csináljuk, mert csapatmunka) nem azt érzem, hogy házifeladat vagy beadandó, hanem, mintha élesben menne a bevetés. Mintha az én munkámon múlna a Hotel sorsa. Ebben nagyon közrejátszik a tanárok hozzáállása is. Rendkívül inspiratívak tudnak lenni. Nem a hiányosságainkra hívják fel elsősorban a figyelmet, hanem az erősségeinkre és ezzel olyan szintre tudják emelni az önbizalmunkat, hogy tényleg úgy érezzük, a legjobbat hozzák ki belőlünk. Ezt a hoteles anyagot hétfőre kellett elkészíteni. A beadást követően konzultációra kellett előjegyeztetni magunkat, amely során a tanárral megfirtattuk a dolgozatban foglaltak helyességét. Az első adandó alkalomra lecsaptunk, így még melegében meg tudtuk tartani az értekezletet. Sokat elmond, hogy tartalmilag nem kötött semmibe bele a professzor. Csupán néhány technikai és stilisztikai változtatást javasolt, így a végső beadási határidőig (november 17.) szinte már alig lesz foglalkozni valónk ezzel a Juvet-üggyel.

A következő nagyobb volumenű kötelező teendőnk a Tampax nevű női tampon marketing tervének elkészítése lesz. No, ezzel azt hiszem lesz alkalmunk megizzadni. A csapatunk női, intim higiéniával kapcsolatos érzékenysége igencsak fejletlen, lévén, hogy négyen vagyunk fiúk. Így be kell látnunk, hogy igen nehéz lesz használható tervekkel előállni. A vizsgákra még nem kezdtünk el készülni, pedig lassan lehet nem ártana. Lehet, hogy most fogjuk majd megtapasztalni a hátulütőjét annak, hogy minden tantárgyból csak egy tankönyvünk van. Meglehet, hogy a legcélravezetőbb tanulási mód így a hangos felolvasás lesz, mint a Holt költők társasága című filmben. Jól fogunk kinézni, amint mormoljuk a tananyagot..

Néha már mélybúvár felszerelés kell, mert annyira elmerülünk a tanulnivalóban.

Nekem az itteni tananyaggal párhuzamosan viszont meg kell bírkóznom az otthoni iskolaival. Az IBS-en tanított tantárgyak curriculumát is el kell sajátítanom távoktatás formájában, ami azt hiszem nem lesz egy leányálom. Nyolc tantárgyból felkészülni egyes-egyedül, nem mondhatni, hogy a kedvenc kihívásaim közé tartozik. Hogy pontos legyek, nem a megtanulással van a gond, mert biztos nagyon érdekes és hasznos dolgokat tanulhatok azokból is, hanem sokkal inkább, hogy nekem nincs seggem az ilyenhez. Nem sorolom magam azok közé a diákok közé, akik képesek több órát megszakítatlanul tanulni, magolni. Szabadidőmben tehát ezeket az ügyeket próbáltam intézni többnyire. Fel kellett venni a kapcsolatot az otthoni tanárokkal. Az ösztöndíjról is kaptam legalább frissebb információt "valamikor novemberben" címszóval. Furcsa azért, hogy Ricsi és Balázs már október óta abból a pénzből él, ráadásul az övék 4-szer több, mint amit én kapok ugyanattól az alapítványtól, de mindegy. Ezen már csak ne akadjak fel! Inkább várom kitartóan tovább. Hazaérkezésre majdcsak meglesz. :-)

Amúgy most alig tudok írni, mert éppen szorítok Nórinak. Nyelvvizsgázni van és megígértem neki, hogy szorítok. Legalább tudom már, hogy drukkolás mellett is lehet blogot írni. Eddig csak az ánuszrózsa szorításával voltak blogírással párhuzamos élményeim. Hogy az iskolán kívüli történésekről is említsek valamit - úgyse hinnétek el, hogy ennyire leköt az iskola :D... A szabadidő nagyrészét testünk kondícionálásával töltjük. Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy balzsamozzuk egymást, mint a fáraókat, hanem sűrűn látogatjuk a Gyurmatológiai Intézet aalesundi kirendeltségét. Én nem változtam meg, továbbra is anti-gyúrónak tartom magam, de az időt valahogy el kell tölteni. Ráadásul a mozgás nagyon is hiányzik. Igaz, én az aerob, labdás mocorgást - például foci - jobban preferálom. Ennek ellenére igen jól megvagyok a súlyok társaságában is. Testem többszörösének a hányadosát már meg tudom mozgatni különböző feladatok során. Sajnos az eredmény egyelőre látens. Leginkább csak mellékhatások és kockázatok jelentkeznek. Ilyen például: remegő és nem hajlékony (ezt hogy lehet egy szóban?? hajléktalan?) kéz, amely nehezíti az olyan vitális tevékenységeket, mint hajmosás és fenéktörlés. Igen, gyakorlatilag felvehetném harmadik névnek az Izomlázat.

Sajtótájékoztatót tartok a Lexikális Tudás Intézet pódiumánál.

Próbálom mindezt ellensúlyozni biciklizéssel. De már nem tudom mit higyjek. A gyúrás ugyanis egy olyan terület, amelyben nem létezik egy elfogadott vélemény, mindeki másra esküszik. Hallottam már olyat, hogy a biciklizés és futás egyenesen tilos, mert nem a zsírt égeti, hanem az izmot. Ha ez igaz, akkor elég mély pöcegödörben vagyok, ugyanis Lance Armstrongot megszégyenítő etapokat produkálok a szobabiciklin. Mikorra végzek egy húszperces programmal olyan mértékben leizzadok - hogy ez az izzadság most akkor izom, vagy zsírszármazék, ne firtassuk - hogy hozzám képest Michael Phelps szárazon szállt ki az olimpiai győzelmeivel a medencéből. Annyit elmondhatok, hogy ez itt nem vált ki elismerést a norvégokból. Nem jönnek oda, hogy meglapogassák a vállamat, mondván ember felettit produkáltál Joe.

Esténként pedig az utóbbi időben bevezettük, hogy Ricsi szobájában valamit megnézünk a laptopon. Ezen a héten a Trópusi Vihar című filmet helyeztük terítékre, de elmondhatom, hogy nagyon megbántuk. Gyakorlatilag pókerarccal voltunk kénytelenek végignézni a filmet, mert annyira mellőzte a humort. Pedig eredetileg vígjátéknak volt kikiáltva. Emelett megtekintjük a Mónika show és a Barátok közt összes részét, hogy naprakészek legyünk a magyar hétköznapokról. Hihető... Amit viszont tényleg letöltöttünk, az a Showder Klub összes epizódja. Tegnap is azt néztük és "gyengébbeket" pusztultunk a poénokon. Végre egy jó műsor - vallottuk egy szívvel és lélekkel.

Még említést tennék az időjárásról is. Miután Nóri elment, másnapra felolvadt az összes hó sajnos, de azóta olyan kellemes az idő, hogy esténként élvezet sétálni. Annyira friss a levegő, hogy azt nehéz leírni. Nem tudom, hogy ez csak az Atlanti-óceán érdeme vagy itt tényleg ennyire tiszta, de az biztos, hogy zseniális. Olyan érzésem van, amikor sétálok, hogy nem is kell szuszognom, hogy levegőt vegyek, hanem csak belekúszik magától a tüdőmbe. Ez már egészen biztos, hogy nagyon fog hiányozni. Igaz, számomra a tökéletes akkor lenne, ha egy kicsit vegyülve lenne a vidéki szagokkal. Most nem hülyéskedek! Tényleg nagyon szeretem azt, amikor az állatok, a fával tüzelés szaga keveredik és olyan jó vidéki levegő van. Apáti ilyen szempontból nekem tökéletes hely. Kivéve ha Magyar Zoliék és Tyúk-Király Csabáék két oldalról bekerítenek bennünket a tyúkszarral.

Itt harapni lehet a levegőt!

Hohoho! Ma nem akármilyen meccsnézés lesz. Manchester United-Arsenal derbi van a terítéken. Már csak azért aggódok, hogy sikerül-e találnom az interneten olyan közvetítési lehetőséget, ami nem szaggat. Remélem egyébként, hogy tetszik az a kis átalakítás, amit kieszközöltem a blogon. Gondoltam kicsit frissítem már a képet, mert ha a jelenlegi körülmények között ránéztem magamra és Nórira pólóban, rögtön libabőrös lettem. Meg bízom abban is, hogy a kukás beatboxos zseni is elnyerte a tetszésetek. Egyébként aki kíváncsi az itteni életre, egy emelettel feljebbi szemszögből, az látogasson el Ricsi barátom sűrűn frissülő blogjára a http://alesund2008.blogspot.com/ címen. Ha szerencsétek van, akkor találtok egy keveset a fotóim közül is ott. :-D Tudjátok, hogy van ez... Itt Fourier falanszterében minden közös! Talán az alsógatyákat kivéve.

Legyen szép hétvégétek!

Üdvözlettel: Jocó