Hacker Tom, avagy elfoglaltam Jozsó blogját

Auf Wiedersehen!

Mikor ezt írtam, Jocónak akadt jobb dolga is (tehát Nóri), minthogy arcát a monitor fényébe borítsa, és helyzetjelentést adjon skandináv földi kalandjairól. Bátorkodtam hát egy bejegyzést írni. Visszaolvasva első mondatomat rá kellett jönnöm, hogy megteszi egyszerűbb fogalmazás is, nincs szükség barokk körmondatokra. A következő sorokban 14 éves ismeretségünkről olvashattok. Felmerülhetne a kérdés, hogy mindez már feljogosít más emberek blogjának összefirkálására. Azért került rá sor, hogy virtuális tintám megtekinthető legyen Júzsi oldalán, mert bármelyikünket megkérnétek, hogy nevezzük meg legjobb barátunkat, Ő bizony Szuklát/Táskást/NOSt/ esetleg szimplán Tomit mondana. Én pedig: Jotszit/Jottát/Jozsót / BaziJoet / Golyót .

Önfeledt benzinégetés - néma verzió.

Jocót 1995 – ben, első iskolaévünkben pillantottam meg. Azonnal szembetűnt, hogy ő a legnagyobb kisember. Ez későbbiekben sem változott. Mindenki közül kiemelkedett növekedési hormonjai kiváló működésének szembesítésében. Ez főként lábméretében nyilvánult meg. Minden tanévkezdéskor meg kellett, hogy állapítsuk, hogy már megint elhúzott jó néhány cm – el. Mindig Varga Petivel poénkodott elsőben. Emlékeim szerint elképedtem, hogyan lehet akkorákat nevetni nekik, azon, ahogyan Peti kifújja az orrát a padba . Mindenesetre nekik nagyon tetszett, és ehhez hasonló mulatságokon szórakoztak 7 évesen : D 1. – 3. osztályig felváltva ültek a szamárpadban, ugyanis előszeretettel tanúsítottak rosszcsont/eleven viselkedést. Első tanéveinkben a pedagógusaink jobbnak látták, ha alkalmaznak egy magatartási tabellát, aminek lényege az volt, hogy 4 smile – t felragasztottak rá, mint 1 – 1 függőleges főoszlop. Az évelején beadott igazolványképünket a vízszintes sorokban egy zsinegen húzogatva eldöntötték péntek délutánonként, hogy az éppen aktuális héten, hogyan is viselkedtünk. Így visszagondolva felettébb mulatságos, hogy arcmimikákhoz rendelték a kis deákokat. Lehet, hogy a tudatos, sikeres matematikára való nevelésre ment ki a játék, mondván, ha felsős lesz a gyerek vágni fogja a függvényeket. Én speciel nem éreztem meg később Lénártné matek óráin az egész hercehurca jótékony hatását. A vizuális típusúak kedvéért megcsillogtattam szerénynek mondható rajztudásomat:

Jelmagyarázat: 1. röhögő, nyelvcsapot mutogatós: Szent jó
2. Jókedvű, mosolygós, fogak látszanak: Jógyerek az
3. enyhén mosolygós, közömbös arcot vágó: ha valakit idesoroltak be az csinált egy kisebb kaliberű galibát pl.: meghúzta egy lány haját
4. szomorkás: maga az ördög :D
J -à Jocó
T-à jómagam

Jocó azok közé tartozott, akinek beszőtték a pókok igazolványképét, hónapokig tartó mozdulatlansága miatt, a legrosszabb szektorban.

Első években inkább rivalizáltunk, minthogy baráti vérszerződést kötöttünk volna. Szerintem azon versenyeztünk mindig, hogy suli után ki tud több havert elcsalni otthonra, barmulás céljából. IV. – ben közös nevezőre kerültünk azzal, hogy eldöntöttük: Otthagyjuk az általános iskolát és megyünk kisgimnazistának. Eredménye mindennek az lett, hogy tanító nénienktől addig sem kismennyiségű kapott napi pofonszám, drasztikusan megnövekedett. Vallották, hogy édes kevesek vagyunk mind magatartásban, mind észben kisgimnazistának. :-) A gimnáziumban aztán becsatlakozott körünkbe Bálint, akiről kiderült, hogy Jocóval még óvodába egymás mellett szunnyadtak. V. – től XI. – ig számtalan kalandot, nevetéssel teli napot éltünk így hárman át. XII. – ben vegyes érzelmeket kiváltva már Bákó nélkül érettségiztünk, mert felfedezte bármely szögből tüzelő bal lábát a Zalaegerszeg Football Club. Egyik szemünkkel nevettünk, mert örültünk sikerének. Másikkal pedig sírtunk, hogy feloszlik a triumvirátus. Végzős évünkbe jöttünk rá mennyire fontos az életben az igaz barát. Nehézségeken segítettük egymást, rengeteg nevetéssel. Fájó pont életünkbe, hogy városilag továbbtanulási szándékaink nem egyeztek. Mindez nem jelenti azt, hogy ez a barátság nem fenntartható. Nehezíti a távolság, de gyökereink közösek és emiatt igazából soha nem távolodunk el…

Alap arcmimika.

Úgy gondoltam, hogy zárásképpen Nóriról és Jociról írok. Hiszen kettőjükről szól ez a blog. Szemtanúja voltam szerelmük kezdetének (szalagavató). Elsőre tudtam, hogy egymásra talált ez a 2 ember. Ez a lány boldoggá tudja tenni Júzsit! – ilyen gondolatok cikáztak át agyamon. Egyébként a képeik önmagukért beszélnek…inkább nézzétek meg őket, minthogy további szavakat várnátok tőlem velük kapcsolatban. Úgy sem tudok olyan szépen fogalmazni, amit ők ketten átélnek. :-)

Grüss Gott!