Országban ragadva

Sziasztok!
Íme első bejegyzésem a naplómban, amit úgy terveztem, hogy Norvégiában kezdek el írni. Célom az lett volna, hogy amíg kint leszek Norvégiában addig is tudjátok, hogy megy a sorom, mi a helyzet velem. Ehhez képest alaposan megváltozott a helyzet. Ma indult volna 18:50-kor a gép a ferihegyi reptérről...Most meg nézzetek az órára, itt ülök a szobámban - amitől nem mellesleg már el is búcsúztam.
Szóval az történt, hogy Nórival délelőtt még elindultam elbúcsúzni a dédimamáktól illetve a bankba akartam még bemenni norvég koronára váltani és pénzt betenni a számlámra. Ekkor derült ki, hogy lejárt a személyi igazolványom. Sokk volt ez a javából. Szélsebesen kivágtattunk az OTP-ből, miközben Nóri próbált nyugtatni, hogy ne aggódjak, mert az útlevél is ugyanolyan jó...
Hát nem lejárt az is, hogy egye meg a fene..? Tudom, most ahogy olvassátok biztos fogjátok a fejeteket, hogy hogyan lehet valaki ilyen, hogy is fogalmazzak..."nem körültekintő" Elhihetitek én is mélységesen szégyeltem magam az eset miatt.
Na, de nem csak ennyi történt, felhívtam Apát még akkor amikor kiderült az egész cécó. Így szóltam bele: "Apa, mielőtt mondanék valamit, ígérd meg, hogy megőrzöd nyugalmad.." vagy valami ilyesmit :-) Hát, sok mindent nem is válaszolt, csak annyit, hogy egy percem van, hogy befejezzem a pakolást, mert mindjárt ottvan.
Szép kis sebességgel felvágtattunk Pestre, miközben a kis híján a Pápán kívül mindenkit felhívtunk, hogy van-e a Központi Okmányirodában kapcsolata. Végül odaértünk, megcsináltuk a papírmunkát, amin bárkinek át kell esnie ha útlevelet vagy személyit akar. Amikor fényképeztek próbáltam jelezni a nőnek, hogy nagyon gyorsan kellene minden irat, mert ma megy a gépem, erre ő azzal nyugtatott, hogy csak Gyurcsány Ferenc segíthetne abban, hogy még aznap elkészüljön. Akkor nem találtam túlságosan poénosnak.
Teljesen zárásig vártunk, hátha felcsillan valami reménysugár, vagy esetleg Gyurcsány Ferenc véletlen félreüti a mobilját és engem hív fel azzal, hogy "Elkúrtuk..de mostmár ne csak egy új országot, hanem neked Józsikám útlevelet is csináljunk...csináljuk meg!"
Hát, nem hívott sajnos, így életem legfájdalmasabb Budapest-Jászapáti útvonalát voltam kénytelen megtenni. Otthon csak bedőltem az ágyba, férfiasan beismerve sírtam egy sort, majd elaludtam.

Üdv: Jocó