Katonaság

Sziasztok!

Kezdésnek: minden rendben van velem! Nem azért nem írtam, mert megártott volna a rizses bab, vagy ilyesmi, csak egyszerűen nem is gyűlt annyi közlendőm, hogy érmesnek találtam volna leülni és leírni. Most azonban azt hiszem tudok már néhány érdekes dolgot írni nektek!

Tehát ott folytatom, ahol abbahagytam. Tegnap reggel nyolcra mentem iskolába. A keddi a legnehezebb napom, mert nyolctól 4-ig vagyok. Norvéggal kezdtem. Nagyon nehéz kiejtésű nyelv az biztos, de van benne racionalizmus, úgyhogy tetszik. Például az igéket nem kell ragozni, minden főnévi igenév formában van. Például, ami magyarban Gazsó Józsefnek hívnak, az norvégban Jeg heter József Gazsó. A jeg az én-t jelenti, míg a heter az ige, de amint látjátok nincs ragozva. Na, nem merülök bele, mert azt mondjátok strébekedek (megint). :-) Nekem érdekes és kész. A tanár pedig nem az a tipikus tanár, hanem inkább csak egy nő, aki azért jön be az órára, hogy jól érezzük magunkat és Norvégiával kapcsolatos érdekességeket meséljen nekünk. De erre majd később térnék vissza. Ezt követte két marketinggel kapcsolatos óra, amik számomra eddig felemásak. A rossz az, hogy túlságosan a könyvre alapszik az egész oktatási szisztéma. Úgy telik el a 90 perces óra, hogy a tanár azt tanítja ami a könyvben van. Nálunk az IBS-en úgy érzem rugalmasabbak a tanárok. Ha van valami a világban, akkor tuti, hogy odakanyarodik az egész óránk, ami a könyvben van azt meg úgy veszik, hogy majd elolvassuk mi. Mindenesetre örömmel tapasztaltam, hogy a tudásom masszívnak mondható, mind angolból, mind az üzleti fogalmakból. Piros pont az IBS-nek. Ami pedig az órák javára mondható el, hogy minden tanár világot látott, széleslátókörű úriember teli élettapasztalottakkal, amiket időnként nem restek megosztani velünk is. Szerintem nagyon hasznos dolgokat mondanak el a saját életükből. De egyet sem úgy mondanak el, hogy felvágnának vele, hanem egyfajta tiszteletadással. Úgy kezelnek bennünket diákokat, mint akiknek ez biztos megadatik. Jó érzés. Azt azért észreveszem, hogy nagyon kivannak éhezve az elismerésre és az odafigyelésre. Mindegyik professzor leáll trécselni velem a szünetekbe, megkérdezik, hogy vagyok és mi a helyzet. Én pedig az órák végén megköszönöm nekik a tanítást, és ez legalább annyira jólesik nekik. Az az érzése az embernek, hogy megtiszteltetésnek veszik, hogy idejöttünk tanulni. Mert ez azt jelenti nekik, hogy a hírük Magyarországra is eljutott és a sok iskola közül őket találtuk méltónak, hogy ott tanuljunk.

Említettem a könyveket. Hát, döbbenet, hogy kiszámoltuk mibe kerülne, ha megvennénk a tankönyveket. 70-80 ezer Forint lenne körülbelül de ezt úgy képzeljétek el, hogy van három üzleti tantárgy plusz két nyelv. Kitalálhatjátok, hogy megvesszük-e... A norvégok egyébként mindent megvesznek, nekik ez nem jelent semmit. Felfedeztünk egy roppant bosszantó dolgot, mégpedig azt, hogy minden norvég folyton rágcsál, mint például a hódok, akiknek folyton nől a foguk. 45 percenként vesznek egy szendvicset, vagy valami édességet. Sőt, ezenfelül mindenki kis termosszal járkál és óra alatt vagy két percenként kortyolgatnak. Már ne is haragudjatok, de ez borzasztó.. Két okból is. Mi az, hogy nem bírnak ki egy órát. Éhenhalnak vagy mi lesz? A másik pedig, hogy gondoljatok bele: egy szendvics 2000 Ft-tól kezdődik. Jó, tudom, hogy nekik ez nem sok, de amikor mi ott nézzük őket és kasszásként szinte azt számolgatjuk, hogy már mennyit költött el, mióta reggel óta tanulunk, azért a pofánk leszakad...:-) Egy negyed magyar minimálbért lehet, hogy ezek eltapsolnak naponta. És akkor lehet, hogy szolíd volt a mértékegységem.

Tegnap még elmentem vettem ágyneműt, mert akárhogy kalkulálgattam, nem voltam benne biztos, hogy 5 hónapot kibír csere nélkül az ágyneműm. Így vettem azt egyet pluszba illetve egy törölközőt. A kettő együtt kb. 6000 Ft lehetett, úgyhogy ez végre ezt jó vételnek tekinthettem. Mindkét áru márkás, jó minőségű és ami fontosabb: szükséglet volt. Aztán főztem ismét. Pasta di Napoli volt a koszt vacsorára olivabogyóval és feta sajttal. Az olivabogyó és a tészta finom volt, de a feta nekem nem jött be. Talán mert norvég volt? Vacsorát követően az antennáimat az Anyabázisra hangoltam... :-) Anyával beszélgettem egy jót. A téma széles keresztmetszetű volt. Hallottam, hogy megérkeztek a képeslapok is, aminek nagyon örülök, mert azt jelenti, hogy gyors a posta. Múlthét csütörtökön adtam fel őket. Este aztán Nórimmal sikerült végre már beszélgetnem, hosszú idő után. Nagyon vártam már, hogy beszélgessünk, merthát érdekelt is mi történt az ausztriai kirándulásán, no meg tudtam, hogy aznap fodrásznál volt, úgyhogy megéri a kamerát bekapcsolni és gyönyörködnöm. Nem tudom, hogy ez minden férfinál így van-e, de jó érzés az, amikor a nő elmegy fodrászkodni vagy kozmetikushoz és akkor lehet őt várni. Hogy a szépet mennyivel sikerült űberelni még. Nekem ez egy nagyon jó és új érzés, mióta Nórit megismertem. Ennyit a magánéletbe való betekintésből mára...! :-P

Utána Apa hívott még fel, hogy hogy vagyok, meg el kellett neki intézni egy hivatalos ügyet angol nyelven. Én mondtam neki, hogy ne telefonon, mert ötöd íziglen eladósodunk a magas tarifák miatt, dehát azt mondta, hogy meghalt a laptopja. :-) Szerintem rekordot döntött, mert azt mondja, hogy a Wordben egy Save As 5 percbe telik, annyira vírusos.

Ma csak 10-re kellett mennem iskolába, úgyhogy nyomtam jónéhány szundit, elhihetitek. Norvéggal kezdtem, akárcsak tegnap. De ma nem a teremben "poshadtunk" ebben a kánikulában (15 C), hanem átsétáltunk a múzeumba. Megnéztük a hajókat, hogy milyen fejlődésen mentek át az itteni halászok az évszázadok során. Egy gondjuk van a történeszeknek, mégpedig, hogy a vikingek semmit sem jegyeztek fel, ami a kezük munkájával kapcsolatos. A képeslapokon például úgy vannak a jobb alsó sarokba írva a megjegyzések, hogy "from about 1821" és ilyesmi. A hajózásukról nem tudok túl sokat elmondani, mert nem láttam semmi eget rengető találmányt. Hajóztak, halásztak és meghaltak sokan. Az aalesundi halászok túl bátrak voltak és mindig tojtak az időjárásra. A halászat volt a mindenük, úgyhogy mentek amikor csak mehetnékjük volt, és rengetegnek ez lett a veszte. A tanárnő egyébként elmesélte, hogy 1994-ben volt itt egy tornádó és ugyanúgy, ahogy évszázadokon át, most sem adtak az időjárás jelentés szavának. Éppen szilveszterkor jött. Mindenki örömködött az új évnek, amikor lecsapott ide a tornádó és fáktól kezdve minden repült. A tanárnő megígérte, hogy mutat majd képeket, hogy hajókat(!) repített el tornádó lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyekre. Ígérem később írok majd még érdekes dolgokat, de túl hosszú lenne ez a bejegyzés, úgyhogy megtartom ínségesebb időkre. Figyelmeztessetek, ha sokáig nem olvasnátok újra az országról és az itteni környékről!

Fogyasztói magatartás óra követte a norvégot, de őszinte leszek hozzátok. Nem sok minden maradt meg, mert a gondolataim máshol kalandoztak...Mindenesetre azért jegyzeteltem, úgyhogy nem veszítettem el a fonalat. Ezt azoknak mondom, akik a tanulmányaim miatt esetleg aggódnának! :-) Spanyol óra volt ma az utolsó Aítor Yraolával. Kedves tanár, nagyon spanyol. Kis dolgok úgy lázba tudják hozni. Fura így a norvégok között egy teljesen más vérmérsékletű embert látni. Azt tudnotok kell, hogy én már elvégeztem az első spanyol évet az IBS-en, sikeresen. De most itt újra az ABC-től kell haladnom, mert muszáj, hogy otthon el tudják ezt könyvelni nekem, mint spanyol II-t. Mindegy, bonyulult, nekem is! Ezzel arra akartam célozni, hogy gondolhatjátok mennyire hoznak lázba az 1-10-ig számolgatások. Kicsit azért szkeptikus vagyok a többiekkel szemben, hogy hogyan fognak ezek megtanulni spanyolul. Semmit nem ellenőriznek le együtt. Aitor úgy tanít, hogy nem sorrendben, hanem például ma már Santana dalszöveget fordítottunk. Múltidőstül, jövőidőstül. Aitor jó tanár, csakhát a saját nyelvét tanítja, így ő nem érzi át, hogy milyen lehet ezt éppen norvégoknak elsőnek tanulni. Nekem ez nem hátrány, mert amíg a többiek dolgoznak, addig beszélget velem spanyolul. Így azt is fejleszthetem. Emelett németül is próbálkozok, mert van kint 6 német cserediák is. Néha becsatlakozok a beszélgetésükbe, habár csak hallgatóként többnyire. Angolul velük is jót lehet beszélgetni, például nekem bevallották, hogy a német nyelv még nekik is nehéz! :D A sok nyelvtant nem is látják át, és ha hiszitek ha nem, a német nyelvet akarták itt kint felvenni idegennyelvként néhányan közülük, hogy a nyelvtannal jobban tisztában legyenek. Muris!

Most, ahogy hazaértem, láttam a faliújságon, hogy a 601-es szobában élő embernek kell a szintet tisztán tartani. Konyhát, folyosókat. Mint a katonaságon. Még le sem tettem a cuccom. De nekiálltam felmosni az egész emeletet. Vagy félórába telt. Dehát nem mondhatni, hogy sokkal tisztább lett a linóleum. Csak a por jött fel, de van rajta olyan mocsok, ami szerintem öregebb mint én. Remélem azt azért nem kérik tőlem, hogy a fogkefémmel álljak neki. Egy esetben állnék neki. Ha mellettem is lenne egy olyan néger, mint Forrest Gump mellett volt BB, és elmesélné a rákok összes elkészítési módját. Utána kimostam a szennyesem. Minden épségben maradt, úgyhogy most nem akarom elszólni, de lassan megállok a saját lábamon, úgy hiszem. A szobában többé-kevésbé rend van. Ruháim tiszták, alsógatyát is váltok naponta. Úgyhogy még néhány leckét sikerrel veszek, azt hiszem méltó leszek vőlegénnyé avánzsálni. Na, de nem is írom tovább, mert a végén túl beleélem magam és elkezdek itt álmodozni!

Holnap a 2003-ban Japánban világbajnoki aranyérmet nyerő Ricsivel megyek el kajakozni délután. Megpróbálok elnézni néhány trükköt és lehet, hogy 2012-ben Londonból, az olimpiáról blogolok nektek. :-) A többit még nem nagyon tudom. Megpróbálok írni holnap is! Ja, és minden üzenetnek nagyon örülök otthonról! A hozzászólásokban a név/user id-re kell kattintani és akkor a nevetek is megjelenik és tudni fogom ki írt. Vagy ha személyesebb, akkor e-mail is nagyon jó. Bármi otthoni történetre - honvágycsillapító - vevő vagyok!

Üdv: Jocó