Önemésztés megszüntetve

Sziasztok!

Be kell valljam, tegnap kicsit lusta voltam blogot írni, ezért maradt egy újabb nap érintetlenül. Szóval a legutolsó a folyosó takarításos nap volt. Várjatok csak, mit csináltam utána...Ááá, megvan. Néztem egy borzasztó filmet. A film maga nem volt olyan szempontból rossz, hogy bevonta elég szépen a nézőt a cselekménybe, dehát a történet az...Pfff. Faragjunk férfit az a címe. A történet pongyolásan: Van egy lány aki diplomázik művészetekből, de nem tudja mi legyen a diplomamunkájának a témája. Megismerkedik a múzeumban egy fiúval, miközben fényképezgeti a szobrokat. A srác biztonsági őrként dolgozik a múzeumban, mellesleg ugyanarra a főiskolára jár, mint a lány. Kövér, duci gyerek olyan igazi gagyi… Elkezdenek randizni, miközben a lány elkezdi kiművelni külalakilag a fiút. Lefogy, új haj, új ruházat, orrműtét

Van a fiúnak egy barátja, akinek a menyasszonyába korábban szerelmes volt. De reménytelen szerelem volt. Mivel a főszereplő elkezd a film előrehaladtával jóképű lenni, odáig fajul a barát menyasszonya és közte a kapcsolat, hogy lefekszenek egymással. A jegyesség így tönkre megy. A film vége az hogy a lánynak a diploma bemutatója van. Lerántja két képéről a leplet: az egyiken a gagyi gyerek a másikon meg az újjálett fényképe van. Nagy megdöbbenés mindenki arcán. Ez volt a műve, hogy egy élő embert formált át teljesen. A fiú volt a diplomamunkája

A fiú mindezalatt tönkretette barátságát, barátja jegyességét és az egész életét. Az utolsó jelent az, hogy a gyerek kérdezi volt-e valami igaz, amíg együtt voltak. A lány így felel: emlékszel, amikor az ágyban súgtam neked valamit? – Az volt a fő jelenet a film közepén, úgyhogy a néző tudja miről van szó.. Na, az igaz volt. És akkor a kamera elkezd lassan eltávolodni a gyerek döbbent arcáról és mögötte van egy plakát, amin a bemutató címe látható: She loves me not! Tehát ő nem szeret engem!

Ez elég volt ahhoz, hogy alig tudjak elaludni. Kár volt megnéznem, annyira fel is bosszantott, hogy amint vége lett, rögtön letöröltem. Reggel aztán keltem 8 órakor, mert be kellett mennem spanyol órára, az utána levő Understanding Culture viszont elmaradt. A spanyol órán csütörtökön - mint már korábban írtam - számítógépes teremben van, és mivel én már tudom a spanyol alapokat, ezért az óra egyik felében szabad foglalkozhatok. A port.hu-n olvastam filmekről, meg Youtube-on hallgattam U2-t. Közben akkorákat korgott a gyomrom, hogy csak a süket ember nem hallotta. Rá kellett jönnöm, hogy a szervezetem megkezdte saját magát emészteni. Lehet, hogy reggelire nem elég két alma??? No és persze egy másik dolog is közrejátszhatott. Estére tejberizst akartam enni. Vettem egy ilyen dobozos tejberizst, persze egy mukkot sem értettem a dobozán lévő írásokról, csak a képet láttam. Megcsináltam az egészet, kopogó szemekkel. És mikor egy szép nagy falatot bekatonáztam a számba...Észlelnem kellett, hogy egy deka cukor sincs benne. Így azért nem olyan buli a tejberizs. Az egy liternek kb. a felét tudtam leerőszakolni a torkomon. Nem volt egy bajnokok vacsija, így meg kellett ennem a maradék krumplisalátám. Így fordult elő, hogy reggelire csak 2 almám maradt.

Mikor hazajöttem a suliból, nem bírtam tovább. Bevásároltam. Vettem sültkrumplit, babot, halrudacskákat és valami fasírt szerűséget. Most hosszú idő után éreztem azt, hogy jól laktam. Utoljára talán a búcsúbulimon ettem pörköltből kielégítő mennyiséget... Ebéd után lementem a kikötőbe és sétálgattam vagy 2 órát. Nagyon jó tengeri vihar illat volt, hozta a friss eső zamatát. Csak ültem és engedtem, hogy a szél szép lassan teljesen könnyekké alakítsa át a szemgolyóimat. Fényképeztem is. Apropó fényképek... http://picasaweb.google.com/norijocoja/ Itt találjátok a jobb fényképeimből válogatott gyűjteményt. Egyébként oldalt ez jelenik meg a kis diavetítőben is. Amint láthatjátok betettem két kis mütyűrt a blog oldalára. Egyik egy visszaszámláló Nórinak, a másik pedig azt mutatná, hogy ki honnan kattint rám, de nem elég érzékeny ezért véleményem szerint Jászapátit is Budapestnek írja ki. Egyelőre jó ez, míg nem találok másikat. Ennél jobbat. Tegnap estefelé Apával beszéltem telefonon. Olyan ökörséget mondott épp a bloggal kapcsolatban. Azt mondta, hogy otthon a Volán és BKV buszok oldalán ki van téve a fényképünk és a blog elérhetősége, már annyira tudja mindenki. Jól megnevetetett. Elalvás előtt Nórival beszélgettem még egy nagyon jót illetve megnéztem egy nagyon-de-nagyon jó filmet. Annyira tetszett... A címe Bor, Mámor, Provance. Russel Crowe miatt néztem meg, vagyis találtam meg, mert a Börtönvonat Yumában olyat alakított, hogy most tőle van kedvem filmet nézni. Úgy érzem ez is örökbecsű filmje marad a számomra.

Ma keltem, mintha suli lenne, de nem tudtam kikelni az ágyból, annyira bemelegítettem. Gondolkoztam csak csukott szemmel, ezt már nem nevezném alvásnak. Ma elmegyek a városba, mert Étel fesztivál van. Az egyik legnagyobb Norvégiában. Fényképezgetek - húú tényleg, fel kell tölteni az elemeket, kösz hogy eszembe juttattátok - és remélem ingyen kóstolgathatok. :-P

Jók legyetek magyarhon legkedvesebb lakói!!

Üdvözlettel: Jocó